Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Kovács Anita és Kovács Sándor

K. A.: — Jó érzés volt, hogy olyan emberek állítottak meg, és jöttek gratulálni nekem és a szüleimnek, akiket egyáltalán nem ismertem. Az ABC-ben, a zöldségesnél mindenütt rettentően kedves volt a fogadtatás. Mondták, hogy nagyon büszkék ránk.

— S\erepet játszott ez az eredmény abban, bog) kijutottál Kínába a magyar kulturális delegáció tagjaként?

K. A.: — Nem, az ettől teljesen függedenül történt. A Pályázati Figyelőben észrevettünk egy felhívást. Gyermek ki mit tud?-ot hirdettek 9-13 éveseknek. Kétszáz jelentkező közül 18 diákot választottak ki, és én köztük voltam. Moldvai népdalcsokrot vittem. Fantasztikus két hetet töltöttem kint, és közben nagyon sokat énekeltem.

— Bizonyára emlékezetes számodra a 2004-es Kálmán Lajos Megyei Népdaléneklési Verseny is.

K. A.: — Igen, kétévente rendezik meg a régió legjobb előadóinak részvételével. A megméretésre tíz dallal készültem, ebből egyet a zsűri kért, egyet pedig én választhattam. Nyíradonyi és kalotaszegi dalt énekeltem, és kiemelt arany minősítést kaptam. A zsűriben Csíkjános, a Csík zenekar prímása és Maczkó Mária Magyar Örökség-díjas népdalénekes foglalt helyet. A rendezvényen díszvendégként részt vett Kálmán Lajos özvegye is.

— A vallási énekek is közel állnak hozgád.

K. A.: — Igen, jártam a bajai, majd a pesti kántorképzőbe, ahol a liturgia mellett orgonáim tanultam.

— A fellépések, a zpnei tanulmányok ellenére érettségi után mégsem művészi pályára léptél?

K. A.: — A nagy magamutogatás nem az én stílusom. Szeretek színpadon lenni, de nem öncélúan. Ha fellépek, szeretek adni a közönségnek. Az éneklést, a zenélést hobbiszinten szeretném művelni a jövőben is. A művészek élete tele van rizikóval, nem vonz. Nem vágyok arra, hogy minden nap idegeskednem kelljen.

— Majd’ egy évre a brit fővárosba költöztél.

K. A.: — Evet halasztottam az államigazgatási főiskolán, ahová felvételt nyertem, és Londonba utaztam nyelvet tanulni. Működik kint magyar néptánc csoport, velük is felvettem a kapcsolatot, hiszen másfél éve én is tanulok táncolni. Az angol piacon nagy a zenei kínálat: új, számomra eddig ismeretien irányzatokkal is megismerkedhettem.

K. S.: — Ez idő alatt ismét sokat voltam a Lyrával. A harmadik, Tikiriki-takarak című lemezükön hegedültem, vokáloztam és csellóztam. Koncertre jártam velük, és Szalai Pityunál is játszottam, mint vendégzenész.

— Anita, 2005 tavaszán hazatértél, pár hónap múlva viszont ismét távol kerültél az otthonodtól.

K. A.: — A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának pszichológia szakára járok. A tanulás, a vizsgák elég sok időmet lefoglalják, így a közös zenélést, éneklést egy-két kivételtől eltekintve ideiglenesen szüneteltetjük.

Pál László

64