Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Hatvani Zoltán

Fotó: Ferincz János lehetett pátosszal mondani. Irodalmi feldolgozá­sokkal is próbálkoztunk, akkoriban ez divat volt. A ’70-es évek közepén Száraz Józseffel, Szilveszter Szilviával játszottunk színházasdit. — Felvételiztél a Színművészeti Főiskolán is. — Valóban jelentkeztem oda, kétszer is. Gáti tanár úr volt az elnök. Ott volt még Kerényi, Montágh. Szavaltam, de énekelnem is kellett, pedig abszolút nincs hallásom. Mindkét alkalommal a harmadik rostáig jutottam, ahol több mint húsz­tagú bizottság hallgatott meg minket Várkonyi rektor úrral az élen. Mint jól nevelt, kisvárosi gyerek, eléjük álltam öltönyben, nyakkendőben. Később kiderült, hogy nem ez a legjobb öltözék olyan helyen, ahol mozgást is néznek. Gáti tanár úr meg is kért, hogy vegyem le a zakóm, nyakkendőm, simítsam hátra a hajam, mert szeretné látni a homlokom, és kezdjem el meggyőzően a Nemzeti dalt. Nagyon meglepődtem, mert ez nem szerepelt a jegyzékemen. Álltam vagy fél percig, nekem egy órának tűnt, mire rájöttem, hogy a Talpra magyar­ról van szó. Nagyon izgultam, mindenhonnan reflektorok világítottak rám. Nem voltam hoz­zászokva ehhez. Azután újabb feladatot kaptam. Dürenmatt: Fizikusok című drámájából Möbiusz monológját kellett előadnom több változatban. Kérték, mondjam el úgy, mint egy révész, egy házaló kereskedő vagy egy cigány. Ezek helyzet- gyakorlatoknak feleltek meg. — Érettségi után Halason dolgoztál? — Igen, 1975-ben a könyvtárban helyez­kedtem el. Martonosi Pál volt akkoriban az igaz­gató. Legtöbbször az olvasószolgálat munkájában vettem részt. Azt szerettem a legjobban, mert sok emberrel lehetett találkozni. Közben beiratkoztam a debreceni tanítóképző könyvtár-népművelés szakára levelező tagozaton. ’79-ben államvizs­gáztam, majd a Juhász Gyula Tanárképző Főis­kolán szereztem diplomát népművelés szakon. — Közben pedig hivatásos előadóművész tettél- ■ ■ — Az Országos Filharmóniánál lehetett vizsgát tenni prózai szakon, ami egy színmű- vészetis rostának felelt meg. Nagy Attila szín­művész, az Országos Versmondó Szövetség elnö­ke és Jancsó Adrienn hallgatott meg. Sikerrel sze­repeltem, és ideiglenes, három évre szóló működé­si engedélyt kaptam. ’82-ben újra a bizottság elé álltam, és megkaptam a véglegest. Ez módot adott 56

Next

/
Thumbnails
Contents