Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Hatvani Zoltán

Hatvani Zoltán előadóművész

Pályája négyéves korában indult, amikor a felnőttek esténként felrakták az asztal tetejére szavalni. Iskolásként csak fokozódott az irodalom iránti szeretete. Szerette a színjátszó foglalkozásokat is, ahonnan egyenes út vezetett Hatvani Zoltán számára az előadóművészetig. Mostanság a halasi nemzetközi szüreti fesztiválokon toborozza a közönséget, mint kisbíró. Nem sérti, ha azt mondják róla: Hatvani a város bohóca. Sőt, büszke rá.

— Üllésen születtél, de Zsanán nevelkedtél.

— Egészen pontosan a kígyósi határ mellett éltünk. Tőlünk két és fél kilométerre volt az iskola, ahová jártam. Két pedagógus házaspár tanított bennünket, 1 -8-ig összevont osztályokban. A hitoktató pap Belső-Kígyósról járt hozzánk.

— Mikor derült ki versmondó tehetséged?

— Amikor gyerek voltam, a tanyavilágban még szokás volt megülni a disznótorokat, melyek felértek egy kisebb lakodalommal. Estefelé felraktak engem az asztal tetejére, és szavalhattam. Négy-ötéves lehettem, amikor előadtam Móra Ferenc versét, a Cigene cipőjét. Cinege lett volna, ugye, csak én kevertem a mássalhangzókat. Az általános iskolában a Benedek házaspárhoz kerültem, akik nagyon tiszteletreméltó emberek voltak. A tanítómék színjátszó csoportot vezettek, mesejátékokat mutattunk be. Az egész iskola szerepelt, mivel az összlétszám a hatvan főt sem érte el. Előbb háziversenyeken, majd intézmények közötti szavalóversenyeken indultam. A tanáraim segítettek verseket választani, meg a bátyámmal együtt is sokszor tanultam irodalmat. Középiskolai tanulmányaimat a Szilády-gimnáziumban folytattam, és továbbra is indultam szavalóversenyeken. Rács Margit tanárnő babusgatott, és figyelt fel rám, majd dr. Láng Mátyás segített nekem sokat. Rendkívül tisztességes, nagyon felkészült ember volt, aki nemcsak verseket tanított, hanem életfilozófiát is. Akiket közel engedett magához,

azok sok bölcsességre tehettek szert mellette. Gimnazista koromban két színjátszó csoport is működött a városban. A könyvtárban Lunger Pali bácsi vezette. Miután hallott szavalni egy ünnepségen, egy időre elcsábított a csoportjába, mely inkább irodalmi színpad, szavalókórus volt a ’70-es évek elején, derekán. A Gőzön István Művelődési Központ keretein belül Huber István igazgató is vezetett egy társulatot. Sok verset tanultunk és elemeztünk. Akkoriban két oldalról kaptam injekciókat: egyrészt Huber Pistától, másrészt Láng tanár úrtól. Tanyai gyerekként bennem volt az őspátosz. Egyébként a mai napig megvan, de akkor még nagyobb hatással volt ez rám. A legnehezebb verseket próbáltam előadni. A tanáraim azonban olyan költeményekre is felhívták a figyelmem, melyek számomra ismeretlenek voltak, és nem

55