Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Faddi Istvánné
— Ha gondja van valakivel, közli? — Igen. Meg kell mondani. Volt már olyan, hogy azért morzsolódtak le tőlem, mert megmondtam az illetőnek, hogy nem alkalmas az együtt éneklésre. Később kiderült, hogy iskoláskorukban nem jártak kórusba, csupán szerettek énekelni. Ez kevés, és a tisztán éneklés is kevés. Kórusban nem lehet szólózni. Nem hallatszódhat ki senkinek a hangja. Az egyénieskedés nem megy, ez csapatmunka. Nem is baj, ha valaki nem kottaismerő: ha jó füle van, és rám figyel, meg tudja tanulni a szólamát. Jó közösség a miénk, várunk új jelentkezőket is. Bármikor be lehet kapcsolódni a munkánkba. — Sok a felkérési — Rendszeresen kapunk meghívásokat rendezvényekre városunkban és a kistérségben. Közel 10 éven át karácsonykor az éjféli mise előtt is mi énekeltünk az alsóvárosi római katolikus templomban. Mindig élmény volt, és évről évre többen hallgattak minket. — Népszerűek a határon túl is. — Az első években a létünket, a fennmaradásunkat jelentette az erdélyi vendégszereplés. A kezdeti nehézségek folytán elindult némi lemorzsolódás. De amikor felkérést kaptunk kóruskapcsolat kialakítására, úgy összeszedte magát a társaság, és annyira jól sikerült a szereplés, hogy álh'tom: ennek köszönhetjük, hogy tíz év múltán is együtt vagyunk. A csíksomlyói templomban ötezren hallgatták a kórusunkat. Még az ajtón kívül is álltak. Megható volt az érdeklődésük, a szeretetük. Gyimesben, Csíkszeredában, Zsögödben, Tapolcán, Gyergyószentmiklóson is hasonló élményben volt részünk. — Alakultak ki barátságok is? — Hála Istennek, igen. Ha egy évben esetleg nem tudunk kimenni szerepelni, akkor telefonos beszélgetések alkalmával mindig azt a félelmet hallom a hangjukból, vagy érzem a levelükből, hogy attól tartanak, megszakad a barátság. Nem erről van szó. Ha nem szólamarányosan jelentkeznek nálam a kórustagok, akkor nem tudunk kimenni. Újabban Sepsiszentgyörgyre is járunk fellépni. A polgármesteri hivatalnak köszönhetően már többször énekeltünk testvérvárosunkban. El a vajdasági kapcsolat is. Kanizsán pár évvel ezelőtt pedagógus énekkar alakult, velük szintén rendszeresen találkozunk. Mindig egymásra csodálkozunk, ha találkozunk. Rengeteg közös vonásunk van. Hasonlóan gondolkodunk, és szinte ugyanúgy tudjuk a dalokat. Mindig jókat beszélgetünk a fehér asztal mellett, és elköltünk egy közös vacsorát. Úgy énekelünk együtt, mintha mindig ismertük volna egymást. Valószínű, hogy ez a zenének köszönhető. — A Kiskunhalasi Városi Vegyes Kar több mint eg) évtizedét sikerek sorozata jellemzi. Megkoronázta ezf eg) ünnepi CD is, az Örvendj, világ! — Igen, régi vágyunk vált valóra, főként azoknak köszönhetően, akik az adójuk 1 százalékát a kórus javára ajánlották fel. Részünkről is volt igény arra, hogy hangzóanyagot készítsünk, de a kórus barátainak is ajándékot készítettünk ezzel 2005 karácsonyán. A CD olyan lett, amilyennek képzeltük. Szép és igényes az összeállítás. Kereskedelmi forgalomba nem került, tőlünk lehet beszerezni. Eddig támogatóinknak, a kórust szerető halasi és vajdasági embereknek adtunk belőle, de eljutott a lemez Kanadába és Ausztráliába is. Egy Sidney melletti település magyar nyelvű rádiója — úgy értesültünk — sokat játszotta az ünnepek idején. Az albumon kívül írott anyagunk is van, miután 2003 nyarán kötetbe foglaltam a kórus tízéves történetét.- Hogyan képzeli a jövőt?- Ha egészségem engedi, folytatom a pályát. Szeretnénk második CD-t is, ehhez azonban további anyagi támogatásra is szükség van. Kórusvezetőként, mint a Szűts-iskola nyugdíjasa, most a Bibó István Gimnáziumban és a Garbai- iskolában vagyok óraadó tanár. Büszke vagyok arra is, hogy az énekkar népszerű és eredményes. Tele vagyok energiával és tervekkel, fáradhatadannak érzem magam. Nyugdíjasként pedig több időm van a családra is. Három unokám van. Nagyon szeretik, ha a mami énekel nekik. Pál László 39
