Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Fehér Károlyné

Fotó: Tóth B. László Fehér Károlyné hímző, kézműves Fehér Károlyné Sári Jolán herendi, Zsolnay és hollóházi porcelánmintákkal díszített, száz százalé­kos kézimunkával készített térítői, szalvétái, futói messze földön híresek. Munkái Európa szinte minden országába eljutottak, de Amerikában, Kanadában, Ausztráliában és Japánban is megtalál­hatók. Kézimunkái úgynevezett vagdalásos techni­kával, a hímzések osztott hímző egy szálával, tűfestéses módszerrel készülnek, melyek összessé­gében úgy hatnak, mint egy festmény. A térítők alapszíne fehér, a Zsolnay-minták esetében vajszí­nű. A kézimunkák széle csipkehorgolással vagy pikózással készül. Méretük az asztallap méretének megfelelően változó. A 2004-es budapesti Hoven- ta-kiállításon búzavirágos étkezési szettjéért arany­éremmel kitüntetett halasi hímző 2005 őszén, a Nemzetközi Szüreti Fesztiválon mutatkozott be először a helyi közönség előtt, a Csipkeházban. — Nem^etkö^i hírnévre tett szert, neve jól cseng a szakmában. Miért kellett ilyen sok időt várni a halasi bemutatkozásra ? — Ennek több oka lehet, de talán azért ala­kult így, mert nem reklámoztam magam. Akik látták a kézimunkáimat, és elnyerte a tetszésüket, amit láttak, azok beszéltek róla ismerőseiknek, barátaiknak. így terjedt el a híre, hogy mivel foglalkozom. Mikó Piroska, a szüreti karnevál fő­szervezője tavaly felkért a halasi bemutatkozásra, én pedig boldogan igent mondtam. Egy hétig lehetett megtekinteni a kiállításomat a Csipkeház­ban, ahol bemutatót is tartottam. Örömmel ta­pasztaltam, hogy folyamatosan érkeztek vendégek, és érdeklődtek, hogyan készülnek a térítőim. — Mikor ejtette rabul a kézimunkák szépsége? Mikor döntött úgy, hogy ezyel szeretne foglalkozni? — A varrás, hímzés szeretete gyermekko­romtól tart, akkoriban még az iskolai tananyaghoz is hozzátartozott a kézimunka alapvető forté­lyainak elsajátítása. Anyukámtól és a nagymamám­tól tanultam varrni, horgolni, kötni. Én képzőmű­vészeti iskolába készültem, de végül a bajai közgazdasági technikumban tanultam tovább az ikertestvéremmel. Később évekig irodán dol­goztam, de mellette mindig is kézimunkáztam. A képességeimet autodidakta módon fejlesztettem, és amióta megszűnt a munkahelyem, ennek élek. — Éveken át a saját maga által rajzolt mintákat hímezte és festette. Könyvekből sajátította el az eredeti szűrhímzést, mostanában pedig vagdalásos technikával dolgozik. — Kezdetben édesanyámmal közösen varrtuk az asztalterítőket, futókat, a mintákat én rajzoltam, a Herendi porcelán festőminták című kötet alapján is. Amiről úgy láttam, hogy levarrha- tó, azt igyekeztem a lehető legjobban megvalósíta­40

Next

/
Thumbnails
Contents