Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Faddi Istvánné

Fotó: Tóth B. László nésített verseivel. A gyerekeim kívülről fújták, és most már az unokáimnak énekli a lányom. — A gyermekei születése előtt a S zűts-iskolában tanított két évet. Milyenek voltak az első tapasztalataié- Olyan szerencsém volt, hogy kitűnő pe­dagógusoktól tanulhattam meg, hogyan kell meg­szerettetni gyerekekkel a zenét. Ahogy velem megkedveltették, az előttem példa volt. Én mindig „lestem” karvezetőnk, Kardos Pál kezét, és ké­sőbb, a tanításaim folyamán kézmozdulatai, szavai feüdéződtek bennem. Szinte ezekből éltem, és ezekhez jöttek a tapasztalatok. Sok Kodály-kórus- művet tudtam így elsajátíttatni a diákjaimmal. Miután óvodáskorúak lettek a lányaim, a Fa­zekas-iskolába mentem tanítani, ahol énekkart is vezettem. Örömmel vállaltam, annak ellenére, hogy kevesen mernek kórust szervezni. — Miért nagy kihívás ez? — Azért, mert a karvezetést nem lehet könyvből megtanulni. Ha valaki előtt nincs olyan példakép, mint amilyen az én tanárom volt, annak nagyon nehéz kórust irányítania. — Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó karvezetőnek? — Könnyű keze és jó ritmusér­zéke kell hogy legyen. A karvezetés jelbeszéd kézzel. A kórustagoknak le kell tudniuk olvasni, hogy mikor kell erősebben, halkabban, lassabban vagy gyorsabban énekelni. Mióta a pályán vagyok, meg akarom tanítani a gyerekeket is és a felnőtteket is arra, hogy amikor előttük állok, szabad kottát nézni, de fölötte akkor is lássák a kezem, mert a kóruséneklés együttmű­ködésen alapul. Mohainé Katanics Mária nemzetközi hírű kórusvezető zenepedagógus öt éven át tartott Kecskeméten továbbképzéseket, me­lyeken mindig örömmel részt vettem. Furcsa volt látni, hogy dőltek ki mellőle az emberek, mert nem szerették, ha bírálják őket. Nekem egyszer azt mondta: Úgy szeretlek Erzsi, mert te hagyod, hogy maceráljalak. Én tényleg nem bántam, mert meglett az eredménye. — Az ön vezetésével 1993-ban alakult meg a Kiskunhalasi Városi Vegyes Kar. Akik a „keze alá” tar­toznak, mennyire viselik jól a macerálást? Előfordul lemorzsolódás sértődések miatt? — Nem sértődések miatt van lemorzsoló­dás. Aki tudja, hogy mi a kóruséneklés, az nem bántódik meg az észrevételeim hallatán. Én nem macerálom őket, csak azt kérem, hogy legyenek ott a próbákon. Inkább akkor van baj, ha valaki rendszeresen hiányzik, mert nem tud lépést tartani a többiekkel. Kénytelen voltam megfogalmazni zenei közhasznú egyesületünk legutóbbi közgyű­lésén az énekkaros tízparancsolatát. 38

Next

/
Thumbnails
Contents