Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Bródi Mária
— lg viszont vannak. Hová jutottak el a munkáil — A Külügyminisztérium protokollajándé- kai között több csipkém is szerepel. Úgy tudom, van belőle a német nagykövet tulajdonában is. Legutóbb Ausztriában szerepelt csipkém, a Flóra és a viráglány. Egy halasi család pedig saját csipkét kért tőlem, ezt róluk neveztem el Jeneinek. — Munkáit kiállításokon is többször láthatta a közönség... — 1974-től veszek részt társas kiállításokon. Az első önálló pedig ‘93-ban volt a Kertvárosi-iskolában. A fontosabbak: halasi helyőrségi klub (1997), Baja (1999), Szilády Áron Református Gimnázium (2000), Gyűjtemények Háza (2002). — Olyan embernek látom, aki a sikereiről is csendesen beszél, és távol áll tőle a hivalkodás. Milyen ember valójában Bródi Máriáé — Álmodozó, akinek a való világ még ma is tud meglepetéseket okozni. Imádom a természetet, a gyerekeket. Szeretem patronálni a fiatalokat. — Miben változott a% évek során a szemlélete, személyiségei — Én ezt nem figyelem, nem látom. Ösztönös ember vagyok. Nyilván, leülepednek az emberben a külvilág negatív és pozitív ingerei, melyek láthatóak a munkákon az én esetemben is. Mindez azonban egy lelki folyamat kivetülése. — Rémán János, a művelődési ház igazgatója az} mondta önről: Maja a város értéke. Hogan fogatja a dicséreteket, illetve a kritikákat? — Annyira relatív, hogy ki kit dicsér és miért. Van, aki túlértékel, és van, aki alábecsül. Én pedig nem szeretnék se elszállni, se depresszióba esni. El kell fogadni, hogy az egyik ember a mákos tésztát szereti, a másik pedig a diósat. — Kik érdeklődnek a művei iránti — Elsősorban a tanárok. Nem vagyok nyo- mulós típus. Akkor adok el képeket, ha felkérnek rá. — Hogan történik eg-eg megállapodási — Úgy nem tudnék dolgozni, hogy közben a szemem előtt lebegjen: a függöny szürke, a kanapé meg sárga, és találjak ki valamit. A megrendeléseknél fontos a személyes ismeretség. Az esetek többségében azonban kiállításokon keresnek meg, ha nagyon megtetszik valamelyik képem. Ilyenkor fájó szívvel, de megválók tőle. Szerencse, hogy most már színes fénymásolóval meg tudom menteni az emlékét magamnak. — Kontos a kikapcsolódási — A feltöltődés fontos. Nem csak kifelé kell adni. Régebben sokat utaztam külföldre, most ezekből az élményekből élek. Szeretem az alkotótáborokat, és könyvek nélkül sem tudnám elképzelni az életem. Két-három nap sem telhet el úgy, hogy ne vennék a kezembe művészeti albumokat, regényeket, biológiai témájú vagy néprajzi köteteket. Jó lenne többet olvasni, de elmélyedésre ritkán van időm. Talán majd ha nyugdíjas leszek. — Társaságba ritkán járl — Attól függ, hova. Kiállításokra és az év végi hagyományos csipkeestre mindig el szoktam menni. Nehezen mozdulok ki, de ápolom a kapcsolataimat, ha nem is olyan intenzitással, mint régen. Az a lényeg, hogy találkozáskor ugyanott tudjuk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. Az én másik felem a tárgyi világ. Szakmai dilemmáimmal azonban se a páromat, se a barátnőimet, se az ismerőseimet nem szeretem traktálni. — Van-e dédelgetett álmai — Igen, szeretnék egy kiállítást, amely növényekről, a hozzájuk kapcsolódó versekről és az azok ihlette képzőművészeti alkotásokról szólna. Pál László 21
