Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)

Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Ternyák Jenő

a hatvanas években rendszeresen elkísértem a csapatot vidékre is. Akkoriban NB Il-es meccsek voltak. Volt olyan, hogy valamilyen elfoglaltság miatt nem mentem, erre kikapott a Halas. A következő alkalommal mentem, és akkor nyertek. Mondták is, hogy feltétlenül tartsak velük mindig...

— Fotós munkásságodat több díjjal is elismerték.

— Főként a természetfotóim miatt. Egy nemzetközi pályázaton lisszaboni és európai díjat is átvehettem. 1993-ban Kiskunhalastól Pro Űrbe kitüntetést kaptam, 1995-ben pedig az akkori környezetvédelmi miniszter, Baja Ferenc Pro Natura elismeréssel jutalmazott a Kiskunsági Nemzeti Park javaslatára. Erre a kettőre nagyon büszke vagyok.

— A% elmúlt években a televífiófiísba is belekóstoltál.

— Tíz éve vagyok a Halas Televíziónál is. Gyermekkori álmom vált ezzel valóra, ugyanis akkoriban operatőr akartam lenni, és filmeket akartam forgatni. De majd’ elfelejtettem: kamerás pályafutásom 1960-ban kezdődött. Ekkor vásárolt a művelődési ház egy 8 mm-es filmfelvevőt. A város eseményeit, változásait és a május elsejéket örökítettem meg. Két filmmel viszont az Országos Amatőrfilm Fesztiválon díjakat nyertem el.

— Emlékszel még a filmek címére?

— Persze. 1963-ban a Riport a cigányvárosból második lett, míg egy évvel később az Agyag művészével harmadik helyen végeztem.

— Akkor sfivesen tévével...

— Most forgathatok, igaz, nemcsak filmeket. Ha kell, a híradóba, ha kell, akkor a sportba, de ha kell, a kulturális vagy éppen az ifjúsági műsorba is készítek felvételeket.

— A fi mondják a vágók, hogy a rock koncert felvételeid absfitlútprofik, fiatalosak.

— Ennek örülök, ha tehetem, mindig ott vagyok a vágásnál is. Egy jó képet megcsinálni, egy jellegzetes pillanatot elkapni, megörökíteni, nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon szép feladat.

— Említetted már a filmeket. Afirt a te nevedbe£ is fűfidik néhány ilyen elkésfitése.

— A Sóstó filmet és a Kiskunhalast bemutató alkotást emelném ki. Az előbbihez több évet forgattam, amikor csak tehettem, kint voltam a tónál. Gyakorlatilag a négy évszak minden egyes mozzanatát, változását, valamint ennek az élőhelynek a csodálatos szépségét akartuk megmutatni. Készítettem már útifilmet Tunéziáról és Görögországról is.

— Úgy tudom, hogy most is dolgofiil valamin.

— A Harka-tóról szeretnék hasonló filmet készíteni. A nyersanyag már nagyjából készen áll a vágásra, nem tudom, mikor lesz lehetőségem megvalósítani a tervemet.

— Korábban már említetted a focit. A labdarúgó forgatásokra is elősfiretetteljárs%.

— Említettem, hogy nagyon szeretem a sportot. Fotóban és televízióban is külön műfajt jelent. Olyan pillanatok vannak, amelyeket nem lehet megismételni. Ha lemaradok a gólról, akkor azt már újra nem vehetem fel. Sok nyersanyag kell hozzá, de büszke vagyok rá, hogy nagyon kevés gólról maradtam le...

— Van-e ars poetica?

— Minden ember legyen egy kicsit hiú, mert ez segítheti a munkáját. Számomra a jó levegő, valamint a felfedezés öröme a legfontosabb és legfelemelőbb.

Jáger Eevente

120