Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Svéd Ferenc
Svéd Ferenc életművész Seidner Ferenc 1923. január 6-án született Kiskunhalason. A gyermek- és diákéveit még ebben a városban töltötte, de később kezdetét vette a „nagy utazás”. Pestre került, ahol kereskedőnek tanult, az itthoni családi vállalkozást azonban nem vihette tovább a háború miatt. 1946-tól egy bajorországi fürdővárosban, majd Párizsban élt. Később hazatért ugyan, de '56-ban — sok honfitársához hasonlóan — ő is úgy döntött, hogy külföldön próbál szerencsét. Felvette a Svéd Ferenc nevet, majd — talán nem is meglepő módon — Svédországban telepedett le. Az új élete ötven évvel ezelőtt Stockholmban kezdődött, ahol sikeres műszaki rajzoló lett. A sors a nyugdíjas éveire igazi meglepetést tartogatott számára. Már elmúlt 70 éves, amikor felfedezte a film- és a reklámipar. Emellett ír, regényén dolgozik, és kérésre bioritmust is készít. — Ez nem hókuszpókusz! Tudományos alapja van. Ha tudom az illető pontos születési adatait — év, hónap és nap — megcsinálom a bioritmusát, ami jól hasznosítható a mindennapi életben. — Ügy tudom, ápolja itthoni kapcsolatait, és amikor csak teheti, hazalátogat túl a nyolcadik iksgen is. — Nem lettem hűtlen Magyarországhoz. Minden évben hazalátogatok legalább egyszer. Jó barátság fűz a budai Főnix tévé tulajdonosaihoz, akik a szépségversenyükre is elhívtak zsűritagnak. Halas pedig mindig a szívem csücske marad. Ennyi év távlatából is rendszeresen meghívtak az érettségi találkozókra, bankettekre és ez nagyon jólesett. Sajnos, mára sokan örökre eltávoztak a régi iskolatársak közül. — Hogyan teltek a mindenki életében meghatározó diákévek? — A középiskolai tanulmányaimat a Szilá- dy-gimnáziumban kezdtem, majd Pesten folytattam a felsőkereskedelmiben. A szüleim szerették volna, ha továbbviszem a családi vállalkozást, de 1941-re, mikor érettségiztem, a háború derékba törte az életünket, és már nem folytathattuk az üzletet. Villanyszerelőnek tanultam, mert nem vettek fel sehova. Mivel a szerelgetést nem szerettem, újra szerencsét próbáltam a fővárosban.'43-ban a Mai nap újsághoz kerültem, apróbb cikkeket írtam. Egy évvel később, amikor a németek megszállták Magyarországot, megszűnt a lap. Az Óbudai Hajógyári Szigetre kerültem munkaszolgálatosnak, 1200-an dolgoztunk egy drótkerítéssel védett területen. Lövészárkokat kellett ásni. Borzasztó nehéz volt. Idővel Szegedre kerültem, onnan pedig koncentrációs táborba. — A. háború után visszajött Magyarországra. 102