Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Svéd Ferenc
— Igen, de egy évvel később Ausztrián keresztül az amerikai zónában levő Bajorországba szöktem, majd Párizsba mentem. 1948-ban ismét hazajöttem, felvettem a Svéd nevet, jóllehet akkor még nem volt semmilyen kötődésem az országhoz, ahol immár fél évszázada élek. Stockholmban jó állást kaptam: műszaki rajzolóként egzisztenciát teremtettem magam és családom számára. Nekem mindig annyi dolgom volt, hogy már nem is értem, hogy volt időm munkába járni, mielőtt nyugdíjas lettem. — A szakmájában sikeres embernek számított. A% ismertséget és népszerűséget mégis az 1994-es év hozta meg. Hogyan fedezte fel a filmvilág és a reklámipari — Éppen egyedül üldögéltem a stockholmi lakásunkban, amikor csengett a telefon. A filmgyártól kerestek, azt hittem tévedésről van szó. Amikor azt mondták, hogy karmesterként lenne rám szükségük, le akartam tenni a kagylót. Ekkor közölte velem a hívó, hogy látott rólam fényképet az egyik barátomnál. Megkérdezte azt is, hogy megvan-e még a hajam. Ekkor villant be, hogy nem igazi művészre van szükségük, hanem egy ilyen küllemű figurára. Bementem, ezzel elkezdődött a karrierem. Tizenkét év alatt több mint húsz filmet forgattam. — Gyerekkorában is tekintélyes hajkoronával rendelkezett? — Igen, ugyanilyen göndör hajam volt, csak barna. Mivel mindenki csúfolt miatta, bekötöttem, és hajneccet tettem rá. Most meg mindenki dicsér. Alaposan megnéznek az utcán. Köszönnek, megszólítanak, szóval nagyon kedvesek az emberek. Aki nem akarja elhinni, hogy igazi a hajam, annak azt mondom, hogy nyugodtan fogja meg, és húzza, ameddig csak tudja... — A megjelenése hasonlít a költőfejedelemére... — Pesten többször előfordult már, hogy összekevertek Faludy Györggyel, akit nagyon irigylek a nála 63 évvel fiatalabb szerelméért, Fanniért — viccelődik Ferenc. — Nem titok: én is nagyon szeretem az irodalmat: novellákat, vidám történeteket írok. 1964. óta naplót vezetek, így rengeteg kis könyvecském van otthon. Azt tervezem, hogy egyszer megírom életem regényét. — Jó pár évet letagadhatna a korából. Túl a nyolcadik ikszen is fiatalosan jár-kel, sokat utazik, és élvez; aZ életet. — Elégedett vagyok. Azt csinálom, amit akarok, és amihez kedvem van. Mások ellen viszont nem teszek semmit. Nem szeretnék szomorúságot okozni senkinek. Átéltem a háborút, a német és az orosz megszállást, számos megpróbáltatást. Rájöttem, hogy nem szabad semmit komolyan venni. Bármi történjék is, úgy kell élni, hogy pozitívan szemléljük a világot. Ha kificamítom a bokám, annak örülök, hogy nem a nyakamat törtem ki. Az a lényeg, hogy az ember jól érezze magát. Anyámnak köszönhetem, hogy ilyen a felfogásom. Sokan mondják rólam, hogy infantilis vagyok, de én ezt nem tartom sértésnek. Az egész életemet végigjátszottam. Ha nem így tettem volna, már nem élnék. Ez meggyőződésem. Tál TászJó 103