Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Sebők Judit
Fotó: Tóth B. László Sebők Judit, a Lyra énekesnője Sebők Juditnak korán eldőlt a sorsa. Már az óvodában felfigyeltek a hangjára. Nagyon szerette produkálni magát. Iskoláskánt énekkarra járt, majd a tinikorba lépve a keményebb zene „csakazértis” dologként jött az életébe. Pár évig rockerlány volt, a húszon túliak társaságába lépve viszont szoli- dabbra vette a figurát, és ezzel együtt színpadi megjelenését. A habkővel koptatott farmert és a PVC-kabátot elegáns fellépő ruhákra cserélte. Több mint tíz éve kiskosztümös „lyrai” énekesnő, aki szabadidejében lovakat rajzol. — Az iskolában ötös voltál énekből, és ezért kötelező volt énekkarra járnod, vagy önként és dalolva kerültél a pályára? — Már sokkal hamarabb eldőlt a sorsom. Még szinte beszélni sem tudtam, de ha a családhoz vendég érkezett, akkor úgy éreztem, énekelnem kell. Az óvodában is felfigyeltek az én hatalmas nagy tehetségemre — meséli némi öniróniával a hangjában. — Nagyon szerettem szerepelni, pedig nem volt muszáj. Igaz ugyan, hogy az énekkart többnyire kötelezőnek érzik az emberek, de én nem így voltam ezzel. A Fazekas-iskolában sokat tanultam Faddi Istvánnétól. Városi népdaléneklési versenyeken, kórustalálkozókon vettem részt. — E^gel párhuzamosan tiniként a rockzene is elcsábított. Nem volt ez túl éles váltási — Amikor rájöttem, hogy nekem rockzenekar kell, 13 éves lehettem. Volt egy nagyon kedves barátom, Fráter Sanka, akivel együtt sportoltunk. Vele találtuk ki ezt az egészet, annak ellenére, hogy neki akkoriban még köze nem volt semmilyen hangszerhez. Nem is tudta eldönteni, mit válasszon. Én meg semmin nem voltam hajlandó játszani, úgyhogy én lettem az énekes. Magunk köré gyűjtöttünk olyan embereket, akik ma már ismertek: Nagy Zoli, Madarász Norbert, Kiss Csaba. Ez volt a WAX nevű zenekar, mely kemény egy évet élt meg velem. Mivel sem engem, se a társaimat nem elégítette ki az a tudás, amivel rendelkeztem, ezért elgondolkodtam azon, hogy tanulnom kell. Beiratkoztam ezért a zeneiskolába magánének szakra Visnyovszki Lilla tanárnőhöz, aki egyengette a zenei pályafutásomat. Ügy gondolta, hogy nekem operaénekesnőnek kellene lennem. Komoly művekkel, áriákkal találkoztam. Szerettem ezeket énekelni, de engem már az piszkált, hogy nekem mégiscsak kellene egy rockzenekar. — Lázadásból? — A rockzene, amikor először találkoztam vele, nem lázadásként jött, inkább teljesen más volt, mint amit a szüleim hallgattak. Nehéz erről beszélni. Egy tizenéves gyerek szerintem nem is tudja megfogalmazni, mi az a lázadás. Talán valami ösztönös, „csakazértis” dologként jött. Annak 96
