Pál László - Jáger Levente - Tóth B. László: Halasi portrék - Thorma János Múzeum könyvei 22. (Kiskunhalas, 2006)
Pál László–Jáger Levente-Tóth B. László Halasi portrék - Sebők Judit
idején sajátosan is öltözködtünk: magas szárú tornacipő, később western csizma dívott, meg farmer, amit anyukámmal a mosógépen habkővel koptattunk. Hordtam nehéz PVC-kabátot is, amiben alig tudtam menni, szinte összerogytam alatta, de kőkemény rocker voltam. Lilla néni mindennek ellenére az operát szorgalmazta. A két stílus azután 1992-ben egybeforrt, kiteljesedett az életemben. Szentesről Halasra hozták Az első előadás című rockoperát, melyet Soltis Lajos rendezett. A szereplőválogatáson a lány főszerepet én kaptam meg, a fiúét pedig Jeszenszky Zoltán, aki az életben is a párom lett. A rockopera hozott össze bennünket. — Azután újabb kihívásokat kerestél? — Igen, a VHS, majd a Voices zenekarban énekeltem. Utóbbival párhuzamosan jött a Lyra együttes. — Minden műfajban bátran kipróbáltad a tehetségedet? — A zeneiskolában Lilla néninek köszönhetem, hogy sikerült leküzdenem a félelmemet. Gyerekkoromban imádtam szerepelni, bárki előtt felléptem, de később, amikor idősebb lettem, mindig lámpalázas voltam a színpadon. Előfordult, hogy nem akartam kiállni a közönség elé, de a többiek mindig meggyőztek, hogy a színpadon a helyem. Az is megtépázta az önbizalmamat, hogy a félelem egyáltalán nem javított a teljesítményemen. Nem tudtam jól előadni, amit akartam, mert a produkcióra rásütötte a bélyegét a lámpaláz. Lilla néni „gyógyszerként” állandóan szerepeltetett. Mérges is voltam, hogy miért kell nekem mindig, minden áron fellépnem. Később jöttem rá, ez arra volt jó, hogy leküzdjem a félelmem, és rádöbbenjek: semmitől nem kell tartani. Arra kell inkább koncentrálnom, hogy jól sikerüljön az előadásom. Persze, a mai napig van bennem drukk, de ez már közel sem ugyanaz. — Hogyan lett a külvilág felé vagányságot sugárzó rocker csajból kiskossfümös, „lyrai” énekesnői — A „rock and roll énem” a mai napig megvan, nem adom fel. 21 éves voltam, amikor Csorvási Zoli zenekarvezető — miután hallott énekelni egy bulin — odajött hozzám, és megkérdezte, volna-e kedvem a Lyrában énekelni. Akkoriban én kőkemény rockban nyomultam, és nekem fogalmam nem volt a Lyráról. — Ff nem lehetett túl hí^lgö számára... — Lehet, de én nem éreztem szégyellni- valónak. Azért valljuk be, a Lyra rétegzenét játszik. 97 Fotó: Tóth B. László
