Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
pártvélemény is hasonló volt a kiskunhalasi járásban: „A parasztság kisgépeket vásárol, fejleszti gazdaságát, sokkal többet fordítanak ilyen célra, mint az ellenforradalom előtt. Megnőtt a földadás-vé- tel. Az 1957-es évben 191 személy vásárolt földet, 1768 kh-t 6.147. 450 frt értékben. 1958-ban 607 személy vásárolt, ebből 202 középparaszt, 157 nincstelen paraszt, vagy más foglalkozású, 32 szegényparaszt (2-5 kh-sok) és 216 személy 1-6 kh-os dolgozó paraszt. Összesen 865 kh. 3.482800 frt értékben.” Az előző számadatok persze csak más - eddig még feltáratlan - egyéb járási ismeretek tükrében értékelhetőek. A falvak parasztságát „konzervatív nyugalommal” jellemzik, akik persze a „ közös termelés gondolatától legtöbben tartózkodnak. Nagyon elterjedt az a felfogás a parasztságnál, hogy „Nagyon meg vagyunk elégedve a jelenlegi helyzettel, maradjon csak így, ahogy van.” Sejthetően az itteni gazdák is sokkal inkább érdekeltek lehettek az adóterhek csökkentésében és egyéni gazdaságuk fejlesztésében, mintsem a tsz-szervezésben. A paraszti adóhátralék mértéke egyébként hagyományosan magas volt, hiszen a kiskun- halasi járásban az 1958-as év második negyedévében az adó 28 %-át nem fizették be. 1956-ban látványosan csökkent a tsz-tagság száma: 606 fővel, ami valódi - inkább lábbal - „szavazásnak”, véleménynyilvánításnak számíthatott. De a megmaradtak működését is állandó zavarok jellemezték, ahogy a pártbeszámolóban fogalmaztak: „rossz munkafegyelem, civakodások, személyeskedések”.84 Ebben a tekintetben külön is kiemelték a járásban leggyengébb lábakon állókat: a balotaszállási Vörös Csillag, a kéleshalmi Vörös Csillag, a tompái Szabad Föld és Új Élet tsz-eket. A beszámolóban persze nem differenciáltak és nem keresték, nem kereshették, ha tárgyilagosak akarunk lenni, a valódi strukturális problémákat, amelyek ekkor még eredménytelenné tették a termelőszövetkezetek működését. Egyrészt a gondok nem kis részét szerintük a „lumpen elemek” okozták, akik alatt az egykori szegényparasztság több szempontból tehetetlen nagy tömegét érthetjük. A pártnyelvet „lefordítva,” persze itt is ráismerhetünk arra a sajátos hagyományra, miszerint a tsz-be különböző motivációk miatt korábban mégis belépettek lehetőség szerint igyekeztek megakadályozni az új tagok felvételét. Ennek okai helyenként változhattak, s a további kutatásoknak kell megválaszolnia, hogy éppen milyen összetételű, vagyoni helyzetű és mentalitású paraszti rétegekről volt szó. Az 1958. évi júniusi beszámoló szerint „szektáns elzárkózás” a jánoshalmi és a kunfehértói tsz-ekben volt. Hipotézisünk szerint inkább arról lehetett itt is szó, hogy a belépettek a tsz-t mint egy menekülési útvonalat használták, s lehetőleg igyekeztek a korábbi gazdálkodási formákat és kapcsolatokat a tsz ernyője alatt működtetni, ebből fakadhatott az említett elzárkózás. A kommunista döntéshozók számára országosan nagy kihívást jelentett, hogy miképpen kezelik a hivatalos szóhasználatban „mezőgazdasági munkásoknak”, „félpro7. tablazat. A kiskunhalasi járás termelőszövetkezeti adatai83 Időpont A tsz-ek száma Terület (kh.) Ebből szántó (kh.) Család Tag 1956. okt. 1. 25 15621 10780 1269 1568 1956.dec. 31. 25 13661 8844 1059 1286 1957. iún. 1. 28 13479 8932 1128 1419 1958. febr. 1. 26 13479 8874 1059 1286 1958. jún. 1. 24 13651 8844 1100 1330 Forrás: B-KMÖL, XXXIII.5. 665. d. 9.f. 5.dossz. 06-12-1-74. 1958. jún.13. 204
