Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
letároknak” nevezett nagy létszámú tömb gazdasági és szociális problémáit. A járásbeli helyzetükről a párt által alkotott kép maximálisan tükrözheti a balotaszállási állapotokat. A pártnyelvben az ő problémájuk rendszerint így jelent meg:„politikailag azonban igen el vannak hanyagolva”, vagyis a párt által a legnehezebben megszólítható, mobilizálható sokaságról volt szó. A beszámoló szerint a szocialista keretek között is továbbélt a bérmunka régmúltba visszanyúló hagyománya: „Nem látják pártszervezeteink, hogy esetenként igen komolyan sújtja őket az igauzsora: pl. Tompán, Balotaszálláson, 180-200 frt-ot fizetnek 1 kh. szántásért, de a kulákok inkább gyalogmunkával rovatják le a tartozást. Egyesek gazdasági cselédként dolgoznak.” Annál inkább megszólíthatónak vélte a párt a kis- és középparasztságnak nevezett réteget, akiken szerintük a „mezőgazdasági szocialista átszervezéséért vívott harc végső soron akkor dől el, amikor ezt a réteget meg fogjuk nyerni a szocializmus ügyének”, bár tisztában voltak azzal, hogy milyen erős a „tulajdonosi beállítottságuk.”85 Ekkoriban még, tehát 1958-ban, a párt számára kemény diót jelenthetett a falun élő diplomások lojalitásának megszerzése is, legalábbis ami a rendszer tényleges elfogadását, s nem pedig a színlelt viselkedésformákat illeti. A párt által írt szövegekben a „falusi értelmiség” befolyásoltságának fokát lényegében a párttagok számaránya alapján határozták meg. A kiskunhalasi járásban 1958-ban a 261 pedagógus közül 23 fő (9 %) volt párttag és 32 (12%) KISZ-tag. Ahogy írják, a „többi passzív magatartást tanúsít”. A félelemkeltés, az „osztályellenség” létének hangoztatása a bolsevik-sztálinista hagyományból átvételeken keresztül, de a szocialista rendszerekben minden szinten különböző erőséggel élt tovább. Saját logikájuk szerint azért is bukkanak fel az ellenségképek, itt éppen elsősorban a kulákoké és az egyházaké, mert ezekkel is el akarták érni a kitűzött célok érdekében való minél nagyobb mobilizálhatóságot. Ha „lefordítjuk” a következő szöveget, akkor ráismerhetünk például arra, hogy az 1956-os forradalom hatása vidéken is mennyire meghatározó lehetett, hiszen az, mint a problémák egyik fő okozója jelenik meg a pártnyelvben: „Az ellenforradalom során bebizonyosodott, hogy falun az osztályellenség köre szélesebb a kulákságnál. A mai helyzet azt mutatja, hogy nagyobb földterülettel rendelkező idegen munkaerő alkalmazása, a nyílt kizsákmányolás csak kis számban található. De a kis számú kulákság gazdasági tevékenysége az ellenforradalom óta felélénkült. Igyekeznek gazdaságaikat rendbehozni, egy-két helyen, főleg Balotán és Zsanán, de más községekben rátérnek a cselédtartásra. Főként a több gyermekes agrárproletárok, szegény-parasztok fiatalabb gyermekeit alkalmazzák. A kulákok többsége a kis vagy középparasztként, mezőgazdasági vagy ipari munkásként lényegében egyszerű dolgozóként tűnik fel. Bérbe adják földjüket, igen előnyösen, mivel sok a jelentkező a földbérletbe. Megpróbálnak különböző szakcsoportokba befurakodni. Ártalmas tevékenységükkel hatnak a falu dolgozó népére, befolyásolják azok hangulatát, politikai állásfoglalását, mivel úgy tűnnek fel, mint egyszerű dolgozó ember, nehezebb harcolni ellenük , mint egy pár évvel ezelőtt. Lényegében ugyanez a helyzet a falusi osztályellenség többi rétegeivel is. A volt szolgabíró, csendőr, Horthysta tisztek, nyilasok stb. szintén nem nyíltan, hanem a „Dolgozók” emberálarca mögé bújva tevékenykednek. Jelenleg viszonylag a klerikális reakció dolgozik a legnyíltabban, amelynek tevékenysége az ellenforradalom óta megélénkült. Egyes pártszervezetek helytelen irányban viszik ezek ellen a harcot. Az osztályellenség tevékenysége jelenleg járásunkban, kedvező talajra talált az egyéni gazdaság stabilitásáról szóló érvelésnél.[...] A legfőbb hiba, párt és más szerveinknél 205
