Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szalai Sándor: Balotai Helynevek

Göbölyjárási helynevek: Balota-hegy, Csöszetelek, Füzfás kút, Fűzfás lapos, Kácsás lapos, Kenyérváró-hegy, Putris-hegy, Rózsás-hegy, Szűry székje, Zákány, Zsámboki rét.

Alsószállási helynevek: Bárány nyúzó, Gajdó-hegy, Gajdói út, Józsavölgye. Füzesi helynevek: Borbás fája, Füzesi nagylapos, Szűk út.

Alsószállás. Halastól délre a szabadkai és szegedi országutak közötti elterülő szántók. Mai területéhez tartozik a szegedi és kiskunmajsai utak közötti határrész is.

Balota. Puszta Kiskunhalas határában a 16-20. században. Az északi és a déli rész megkülönböztetése: Felsőbalota, Alsóbalota. A központi részen egy kisebb határrész Kisbalota.

Balota-hegy. Nevével ellentétben, a göbölyjárási határban található. 144 m magas homokdomb, a katonai térképek is ezen a néven jelzik.

Balotai nagyrét. Nádas, vizenyős terület Balotapuszta délkeleti részén a kisszállá- si határ mellett. Egy 1810-ben készült határjárási jegyzőkönyv és térkép szerint a határ a rét közepén húzódott. A szövegben balotai nagy rét, a térképen Kis sósrét néven szerepel. Ma már száraz, művelhető terület.

Balotai nagylapos. Balotapuszta középső részén északnyugat, délkelet irányú viszonylag sík itt-ott vizenyős terület. Északi részén tőzeget is bányásztak. Területén van a Kőhalom valamint a Zöldhalom. Régészeti lelőhely mindkettő. A terület déli részén volt a Balotai telek.

Balotai strázsa. Magaslat a puszta északkeleti részén. Az 1761-es határtérképen szerepel, az 1784-es összeírásban fontos határpont, de pontos helye ma már nem határozható meg. A halasi határ strázsahelyeire először Gyárfás István hívta fel a figyelmet.8 „Hihetően az őrszemek dombokon tanyáztak, s ez időből származnak az alföld sík rónáin látható, s leginkább kézzel összehordott halmok nagy része, melyek sok helyen ma is strázsadomb, vagy halom nevet viselnek; ily őrszemek kiállítása századokban is szokásban volt. A kiskunok legrégibb székhelye Halas városának egy 1761-ik igen fontos térképén 12 strázsadomb fordul elő, melyek a várost majdnem egyenlő egy mértföldnyi távolságban veszik körül, sőt Szarkás és Zsana puszták felé leghosszabb lévén a határ, itt mindenütt még egygyel-egygyel kifelé megszaporíttatott; neveik a városon belül kezdve ezek: strázsahegy Bodoglári pusztán; fehérföldi strázsa; bodoglári, tajói, cziprusi, eresztői, balotai, füzesi, rekettyéi, szarkási, kakas és pirtói strázsa. Ily élő távírdák ma is használtatnak Dalmátiában; egyik hegyről a másikra átkiáltozva, akár török részrőli beütés, akár más érdekes híreket gyorsan lehet ez úton az országban elterjeszteni.” Pesty Frigyes helynévtárában a következőket írja: „most nagy hegy név alatt van Gyenizse János birtokában, a hegy teteje hordott föld, szántáskor ember hullát is találtak II. Lajos dináraival mellette cserepek, kő tégla darabok, lakó helyek nyomai látszanak hosszas tájékon.”9 Nagy Czirok László is említi Balotai strázsahegy- ként, de pontos helymeghatározással adós maradt.

Balotai szék. Vízállásos terület a mérgesi határ mentén. Mellette volt a Székhalom nevű határjel. A víz kiszáradása után sziksót lehetett a területen seperni.10

Balotai telek. Balotapusztán a balotai nagy lapos déli részén a mérgesi határ közelében fekvő művelhető terület. A régi nyelv használatában a telekes kifejezés a hu85