Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szalai Sándor: Balotai Helynevek
B alo t asz állási helynevek Szalai Sándor Balthaszállásáról tudjuk, hogy „nevét nyerte Buthememek Lajos fia utáni unokájától, ki Baltha nevet viselt” - valószínűleg a 13. század végén. A „Buzgánszállási kunok kapitányául Baltha fia Lajos említtetik, örökös lévén a kapitányság, Baltha is kapitány volt, kinek emlékét fenntartja Halas város határában a mai Balota puszta, mely - hagyomány szerint - hajdan Balta szállásnak neveztetett: s Baltha kapitány a nádas tó mellett Kőhalom nevű dombon lakott, kinek egy csónakba elrejtett kincsét a köznép e vidéken ma is keresi.” írta a 19. században Gyárfás István.1 A középkorban valószínűleg önálló település volt ezen a környéken, erről tanúskodnak a sűrűn előkerülő régészeti leletek is. A mohácsi csatavesztést követően azonban sok közeli településhez hasonlóan ez a falu is elpusztult, és a török kor végére Halas egyik pusztájává vált. Az 1699-es kamarai összeírásban is mint elhagyott kiskun helység szerepel, ahol már a templomnak sincs nyoma.2 1784-ben II. József császár elrendelte az első kataszteri összeírást. Ennek végrehajtása során a határt szakaszokra osztották. A 11-dik szakasz a „Balotai marhajáró, és osztályok a benne lévő házakkal.” Ebben a leírásban találjuk Balota határainak megállapítását, azonban Balotához kapcsolták Eresztőt is.3 1797-ben, amikor Vályi András készülő könyvéhez küldtek a halasiak adatokat, Balotáról a következőt írták: „Balota egészben homok puszta, és nagy részit a Szél hordja. Ez a Várostól Délnek fekszik. Vagyon ezen pusztában egy Nádas Tó, mely vagyon egy kőhalom, az hol lakott Balta Kun Kapitány Sigmond Király idejiben, mely azon időben Balta Szállásnak hivattatott.”4 A török kiűzése előtt - az egykori határperek tanúvallomásai szerint - vidékünkön nem volt jelentősége az egyes helységek közötti határoknak. A törökök kiűzése után ez a helyzet megváltozott. Mivel olyan tereptárgy (folyó, hegygerinc stb.) nincs, amely állandó, és hosszabban alkalmas a határ kijelölésére, azonkívül a homokos felszín is gyorsan változik, a határpontok helye gyakran volt vita tárgya. Ezért a határjelek karbantartására nagy gondot fordítottak. Ezt a munkát a szomszédok közösen végezték. A határjel általában egy mesterséges földhányás volt, amelyeknek sorába illeszkedő természetes magaslatokat is felhasználták, ezeknek a legtöbb esetben nevet is adtak. Különösen fontos határpontok voltak azok, amelyek több helység határának találkozási pontját jelezték. Itt annyi határjelet emeltek, ahány határ találkozott. Egy 1810-ben tartott határjárás során a Halas-Mada-Jankovátz hármas határtól kiindulva a Halas-Kisszállás-Szabadka-Szeged négyes határig - beleértve a kezdő és végpontot is - összesen 43 határjelet újított fel Halas városa, és az Orczy család megbízottaiból álló bizottság. Jellemző részlet a jegyzőkönyvből. „A 42-dik Határtól hasonló egyenesség83
