Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században

Berta János

Bozsó István

Kalmár József

Király Gy. Imre

Mityók Dezső

Német István

Pálfi Ferenc

Tapodi Balázs

16. Az első világháborúban elesett alsóbalotaiak

Miklós, Hugyec Lajos, Kalmár József, Károly Ferenc, Király Gy. Imre, Léder István, Léder János, Mityók Dezső, Német István, Pap János, Pálfí Ferenc, Rácz Vilmos, Szűcs István, Tapodi Balázs, Vásárhelyi István, Vőneki János. Felsőbalotai hősi halottak: Ábrahám Kálmán, Babó Balázs, Babó István, Balázs István, Balla István, Boor Cs. Balázs, Brecska antal, Czékus Sándor, Dicső István, Fodor István, Gárgyán István, Hegedűs B. Tamás, Horváth István, Kiss O. Imre, Szécsi János, Tanács József, Tóth B. Balázs, Vass János, Vass Kálmán, Vájná Sándor.

1918 ősze és az 1919-es forradalom újabb megpróbáltatásokat hozott. 1919-ben többek között a „pusztán lakókat végig rekvirálták”.88 A magyar fegyverszünet után a demarkációs vonal Balota dél-nyugati szegleténél húzódott. A Thorma János Múzeum gyűjteményében lévő korabeli térképen pontosan szerepel az ideiglenes határvonal és a szemben álló csapatok adatai Baja és Kiskunhalas térségében.89 Környékünkön szerb megszállás alá került 1918 végére: Tataháza, Bácsalmás, Mélykút, Tompa, Kelebia, Szabadka. A magyar oldalon feküdt: Jánoshalma, Kisszállás, Kiskunhalas (benne Balota is), Öttömös, Pusztamérges. A felsőbb magyar alakulathoz tartozó XIV. század Jánoshalma és Kiskunhalas (Göbölyjárás keleti széléig) környékén állomásozott, a XIII. század pedig Balota, Zsana, Pusztamérges területén. Egy eddig elképzelhetetlen új helyzet jött létre. A történelmi Magyarország közepén fekvő Kiskunhalas határváros lett.

61

Fotó: TJM 59, 85, 262, 248, 345, 375, 412, 517