Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században
forrásokban, de térképen ábrázolva csak 1854-ből ismerjük. Ekkor az 1786-ban leírt Balotához simul nyugatról. 1910 körül Göbölyjárás területe megváltozott, egyes balotai részekkel kiegészítve ábrázolja Nagy Szeder István térképe 1932-ben. Besnyei József főjegyző néhány évvel később (1797-ben) írt topográfiai leírást Halasról, ebben röviden ismerteti Balotát is: „egészben homokpuszta, és nagy részit a szél hordja. Ez a várostól délnek fekszik, vagyon ezen a pusztán egy nádas tó, mely vagyon egy kőhalom, az hol lakott Balta kun kapitány Sigmond király idejiben, mely azon időben Balta szállásának hivatott.”52 A napóleoni háborúk és a reformkor évtizedeiben Balota békésen élte részben paraszti, de főleg pásztori életét. Egy érdekességet azonban ki kell emelnünk. A szegedi Rózsa Sándor 23 éves korában Balota pusztán kezdte hírhedt betyárkodását. 1836. február 10-én társaival erőszakkal elhajtotta Halász Darabos István két meddő tehenét a Kurka tanyáról. Rózsa Sándort később elfogták, majd Szegedről Halasra kísérték kihallgatásra. A Thorma János Múzeumban lévő eredeti jegyzőkönyv „1836. esztendő Pünkösd hava 19-én” íródott. „Rózsa Sándor szegedi ökörcsordás, mint éjjeli rabló” Bőjtelő hava 10. napján „harmad magával baltákkal és pisztolyokkal felfegyverkezve” Darabos Istvánnak a halasi földön lévő tanyájára támadt. Rózsa Sándort a szegedi törvényszék másfél évi fogságra és negyed évente 25 botütésre ítélte, de 1837 júniusában megszökött.53 Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc Halason az 1848. március 26-án tartott népgyűléssel kezdődött és a császári III. hadtest 1849. július 28-án történt bevonulásával végződött. Közben a város több száz nemzetőrt és honvédet adott a hazának, többen életüket is vesztették. Bizonyára volt közöttük balotai is.54 Polgári kor (1849-1948) 1850. február havában megtörtént a Jászkunság járásokra osztása. A Jászkun kerületek a császári hivatalnokoktól csak 1861. február 5-én kapták vissza az igazgatás irányítását.55 Az abszolutista rendszer az 1850-es évek elején kísérletet tett az alföldi tanyák fölszámolására, a megromlott közbiztonsági helyzetre hivatkozva. A császárhü hatóságok tervei azonban a vármegyék és a sok tanyával rendelkező városok ellenállása miatt meghiúsultak.56 A betyárvilág felszámolására bevezették a nyereg-passzust, bezáratták a pusztai csárdákat, sőt a tanyasiakat falvakba akarták telepíteni. Mindez azért maradt abba, mert 1854 áprilisában az ostromállapot megszűnt.57 A cseh zsandá- rok túlkapásai nemcsak a tanyai népet, hanem az elöljáróságot is ingerelték.58 1853-ban Kiskunhalas 578 tanyája közül Balotán 56 (9,7 %), Göbölyjáráson 38 (6,6 %) volt. Balota és Göbölyjárás összesen 94 (16,3 %.). 1861-ben a 634 halasi tanya közül 107 (16,9 %) állt ezen a két pusztán. (Az 1861-es összeírásban csak Balota szerepelt 107 tanyával, de hiányzott a puszták felsorolásából a szomszédos Göbölyjárás. Valószínűleg a kettőt egybe számították.)59 Kiskunhalas a határának kétharmadát kitevő nagy kiterjedésű közlegelőket 1861-1863-ban felosztotta. A tagosítás során 1754 családfő között osztottak fel több tízezer holdnyi erdős, gyepes, homokos pusztát. Az akkor létrejött több száz holdas birtokok alapján állandósult a halasi társadalom a 20. század közepéig. A tagosítást követően a városnak 250 száz holdon felüli birtokosa 52
