Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Szakál Aurél: Balota puszta a 16–20. században

Füzes, Rekettye, Eresztő, Karapály puszták birtoklása miatt; 1799-ben Nemes Zsig- mond és Nemes Péter a várost Pirtó miatt a királyi táblán törvénybe idézték; 1808 Bay Ferenc pereli a várost Rekettye, Fejértó, Füzes, Balota, Eresztő, Karapály birtoklása miatt. Balota 1752-ben, 1777-1785 és 1795-1803 között, majd 1808-ban is per tárgyát képezte, végül is megmaradt Halas határain belül.

1768-ban Bodoglár, Tajó, Eresztő mellett Balotán és Göbölyjáráson is osztottak újabb területeket szántóföldi művelés céljára. Egy forint redempcióra egy öl széles, 222 öl hosszú darab jutott.46

A 18. század második felében és a 19. század elején a tanács igyekezett korlátozni a tanyán lakást. A pusztán lakókat arra akarta kényszeríteni, hogy költözzenek be a városba. A más településekről származók Dömötör nap (éves munkavállalás kezdő és végző napja) után jogcím nélkül nem maradhattak. A szállásokon csak a kertészeknek, konvenciós juhászoknak, béreseknek engedték a kint lakást, mivel munkájuk teljesen odakötötte őket. A város a gazdák állandó kinnlakását főleg gazdasági okok miatt (nem viselték a közterheket) igyekezett korlátozni. A tanács 1798-tól kifejezetten tiltotta a gazdák és családjuk tanyára költözését (csak a béresek, pásztorok kinnlakását engedélyezte), de a tilalmak nem vezettek eredményre. A gazdálkodás azonban megkívánta, hogy a cselédet nem tartó, vagy esetleg egy-két cselédet alkalmazó gazda és családja (legalább a legfontosabb munkák idején) a tanyán lakjon. A város vezetése 1824-ben jobb belátásra kényszerült, s enyhítette a tiltó rendelkezéseket.47

AII. József által elrendelt I. katonai adatfelvétel 1783-ban készült Halason. A térképszelvények azoknak a szállásoknak a tulajdonosait nevezték meg, ahol több épüle50

7. A balotai marhajáró területe, 1786. Szalai Sándor térképe