Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotai emberek - Balázs-Piri Lászlóné–Németh Vendel: „Balotaszállás Községért” kitüntető díjasok

szító munkája. A rendszeresen elvégzett munkáért járó bérfizetéssel lassan feltöltődött és el kezdett állandósulni a dolgozói létszám. A telepítések 1965-ig befejeződtek, ez ideig eltelepítésre került 350 ha szőlő és 150 ha gyümölcsös. 1970-ig még ezenkívül 1.000 ha erdő telepítést is végzett az akkori vállalat és 100 vagon gyümölcsöt és évi 5-6.000 hl bort termelt e területen. E rendkívüli nagy körültekintést, szervezést és időt igénylő munka mellett Baksa László 1964-1969-ig levelező tagozaton elvégezte a Kertészeti Egyetemet kitűnő eredménnyel. Sőt a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézettel tartó több évtizedes tudományos munkája eredményeként százezernél is több megfigyelést szolgáltatott. Ezen értékes adatokat dolgozta fel közel 200 oldalas doktori értekezésében a nemesített szőlőfajták üzemi termesztéséről. 1984. június 21 -én lett a kertészettudomány doktora. 1984 októberében kérte munkaviszonyának megszüntetetést nyugdíjazása miatt. Az igazgatósága alatti 21 évben a semmiből jól működő, virágzó szőlő-gyümölcskultúrát létesített, háttér szőlőfeldolgozóval, kiszolgáló üzemi épületekkel, fejlett gépi technológiával. Évektől és időszakoktól függően 300-600 embernek adott munkát, megélhetést nemcsak Balotaszálláson, hanem a szomszédos településen élőknek is, így Kisszállás, Tompa, Kelebia, Ásotthalom, Puszta- mérges lakosainak. Erdőtelepítések során korábban nem hasznosított technológiákat vezetett be, így például a mélyfűrá- sos telepítés, az elegyes fafajú erdősítés. Munkája során számos kitüntetésben részesült. Nyugdíjba vonulásával alapítója és elnöke lett Kiskunhalason a Szath- máry Sándor Kertbarát Körnek, melynek ma előrehaladott korában is aktív tagja.

Pályáját, munkáját a doktori értekezésben foglalta össze: „Az alföldi Homokhátságon születtem és itt dolgozom.

Aki látta a vándorló homokbuckákat, természetesen növénytakarójuk szegénységét, térdigérő rozsvetéseinket - melyek a kultúrnövények legjelentősebb képviselői ezen a tájon - lakóinak verejtékes munkáját, az megérti, hogy itt mit jelent az itt élőknek a „homok megszelídítése”, a jövedelmező homoki gazdálkodás megteremtése.”

Ezen rövid összefoglalóban felsoroltak, a ma még számos balotaszállási lakosban élő és életét meghatározó vezetői munkája és eredményeiért Balotaszállás Község Önkormányzata dr. Baksa Lászlónak „Balotaszállás Községért” kitüntető díjat adományozott 2002. augusztus 20-án.

Fehér Géza pedagógus .Pályáját 1955. szeptember 19-én Tompán kezdte, mint gyakorló tanító. Ezen időponttól kezdődően folyamatosan, megszakítás nélkül általános iskolai gyermekek nevelésével, oktatásával, tanításával foglalkozott. Balo- taszállásra 1961. szeptember l-jével került a külterületi öt iskola egyikébe, a füzes pusztai, részben osztott tanyai iskolába. Akkori tanulói létszám csak ebben az egy intézményben 130 gyermekből tevődött össze, több mint ma a községi összes diáklétszáma. Már abban az időben is tanítói, iskola- vezetői teendői mellett, mint a tanyai életforma kultúrközpontját, az ott lakók örömére, igényeihez mérten formálta, alakította és vezette. A tanyai külterületi iskolák körzetesítése előtt a ma is a belterületen működő iskolába került, ahol időközben munkája mellett tanári diplomát szerzett.

321