Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotai emberek - Balázs-Piri Lászlóné–Németh Vendel: „Balotaszállás Községért” kitüntető díjasok

Pedagógusi munkája mellett megha­tározó szerepe volt a község helyi kultu­rális életének irányításában, az akkori tér­ség (volt járás területén) ifjúsági élet szer­vezésében, ifjúság nevelésében. A volt já­rási és megyei ifjúsági szervezetekben végzett kimagasló tevékenységéért több kitüntetés birtokosa is lett. Iskolai neve­lőmunkájában 1986-1993-ig az akkori új, de ma is e szervezeti formában mű­ködő önálló gazdálkodási jogkörrel rendelkező Általános Művelődési Köz­pont igazgatói teendőt látta el. Tevé­kenységéhez fűződik az intézményen belül a számítástechnikai oktatás korát megelőző bevezetése, mely terület okta­tásának ma is meghatározó egyénisége. A helyi közösség iránti fáradhatatlan elkö­telezettséggel, 1975-ben irányítása alá vette a ma is működő felnőtt Balo- taszállási Citerazenekart, és ezzel egyi­dejűleg megszervezte az utánpótlás gyermekzenekart is. A következő több, mint tíz évben, a hagyományőrző zene­kar vezetésével meghatározója lett Bács- Kiskun megye kulturális életének. Veze­tésével, kitartó munkájával a zenekar há­romszor is elérte az országos minősítésen elérhető legmagasabb címet, az arany mi­nősítést. A megye népzenei, kulturális örökségének bemutatásával országos és nemzetközi (Lengyelország, Jugoszlávia, a volt NDK és NSZK) szerepléseikkel öregbítette e térség és megye hírnevét. Ezen rövid összefoglaló indoklással egy életpálya elismeréseként Fehér Géza pedagógusnak az oktató-, a nevelő- és a közéleti munkában elért példamutató eredményéért Balotaszállás Község Ön- kormányzata „Balotaszállás Községért” kitüntető díjat adományozott 2002. au­gusztus 20-án. Gyuris Károly citerakészítő. 1929. október 30-án született Kiskundorozs- mán. A családja a második világhá­ború előtt Mar- tonosra költözött, majd a háború vé­gén onnan mene­kült viszsza és előbb Pusztamér­gesen, majd Kis­szálláson telepedett le. Iskoláit a Bács­kában végezte. A katonai szolgálat letöltése után, (1951 - 1953) 1953 őszén, házasságkötését köve­tően, súlyos TBC betegségben szenvedett, míg részleges gyógyulása 1956-ban kö­vetkezett csak be. Kezdetben, betegségé­ből kifolyólag csak részleges és köny- nyebb munkákat tudott ellátni. 1962-től a Balotaszállás Tsz-közi Vállalkozás raktá­ros kisegítője, majd raktárosa lett 1971-től nyugdíjazásáig. 1989-ig pedig a Kossuth Tsz raktárosaként dolgozott. Az első citerát 1968-ban készítette el, és még ebben az évben megalakította a balotaszállási citerazenekart. 1969. év­ben már az akkori művelődési ház veze­tésével megszervezték, és résztvevői voltak az első Bács-Kiskun Megyei Cite- ratalálkozónak, melynek később nagy hagyománya és országos követői lettek. A zenekar két éven belül csak az általa ké­szített különleges hangzású citerákkal ját­szott már. Mint a zenekar prímása, veze­tője a településen, a megyén, sőt az or­szághatáron túl is nagy sikert, hímevet szerzett zenekarának, településének. Si­keresen szerepelt megyei és országos fa­faragó versenyeken a saját készítésű hangszereivel, megyei első és országos kiállításon második helyezést ért el. Kü­lönleges hangzású és egyedi készítésű hangszereiből található Budapesten a Zeneművészeti Múzeum hangszerei kö­322

Next

/
Thumbnails
Contents