Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Ficsór Gyula: Balotaszállási emlékezés
Pár nappal később Árpád öcsém miután lefeküdtünk az útfelöli szobában, csak azért, hogy bosszantson, azt mondja, a H. ikrek járnak ám gimnáziumba. Erre jól oldalba böktem. Mit bosszantasz? A H. ikrekkel annak idején együtt jártam a négy elemit az alsószállási iskolában az angyali Várnai Magdolna osztályában. Ezután én Kiskunhalason folytattam az iskolát azért, hogy majd később nagyobb esélyem legyen gimnáziumba menni és ott érettségizni, míg ők az alsószállási, mostmár általános iskolában folytatták tanulmányaikat, és hogy-hogy nem, osztályt ismételtek és ezért voltak tőlem egy évvel lemaradva. Úgy látszik munkás származású osztályt ismétlőknek volt hely a gimnáziumban a szocialista rendszerben, de kitűnő tanuló kulák gyereknek nem! Másnap reggel nagyon korán keltünk, hogy Halasra vigyük őrletni az ún. C jegyes gabonát. Ezt akkor kapta a termelő, ha már beadta az A jegyes adó gabonát, B jegyes beszolgáltatott gabonát és ha még maradt neki, akkor ez volt a C jegyes gabona saját használatra. De még mielőtt felrakodtunk volna, odaszólok édesanyámnak: legyen szíves és adja ide az iskolai bizonyítványaimat. Mire Ő: és mire kell? Nagyon kelletlenül aztán bevallottam a Halász igazgatóval való beszélgetésemet. Olyan reménytelennek tartottam az egészet. Anyuka ideadta nekem a bizonyítványokat. Utána szépen elindultunk apukával a rakott kocsival Halas felé. Ahogy döcögünk a Kossuth utcán, a járdáról odaint egy rendőr közlegény. Adják ide a papírjaikat! Megnézi, majd azt mondja. Rendben van, látom, hogy ez C jegyes rakomány, de én azt javaslom magának, adja be ezt is, mint beadási túlteljesítményt. Édesapám erre megköti magát, hogy nem. A rendőr elrendeli, hogy forduljunk meg és irány a rendőrkapitányság. Mi az úttesten, a rendőr meg a járdán, és így haladtunk a rendőrkapitányság felé. Én a kocsinál maradtam, míg apuka bement a kapitányságra. Csak édesapám pár szavából tudtam, hogy felajánlották neki: irány a beszolgáltatás vagy itt marad. így azután mégiscsak le lett adva a C jegyes gabona, mint beszolgáltatás. Ahogy cammogtunk vissza az akkor már üres lovaskocsival a leadóhelytől, hát az utunk éppen a volt téli gazdasági iskola, az akkor alakult Mezőgazdasági Technikum kapuja előtt vitt el. Én úgy le voltam törve, mint a bili füle emiatt az újabb igazságtalanság miatt, hogy teljesen feladtam a technikum látogatás gondolatát. Ahogy a kapu elé tartottunk, édesapám megállt a kocsival. Én értetlenül néztem, mire ő: fiam, azt hiszem, be akartál menni a technikumba. Mire én: de most már nem. Ekkor rám nézett és csendesen csak ennyit mondott: fiam, ha valamit egyszer elhatároztál, azt vidd véghez. És addig nem ment tovább a kocsival, míg el nem indultam a Mezőgazdasági Technikum kapuja felé. (Akkor még a technikum a vasúton túl a szegedi úton volt.) Ahogy beértem az épületbe, láttam egy takarítót és kérdeztem tőle, hol van a Benedek igazgató irodája - se úr, se elvtárs, csak igazgató. Rámutatott az ajtóra. Kopogtam és beléptem. Egy erősen kopaszodó idősebb ember ült az íróasztal mögött. Megmondtam a nevem, és hogy a Halász igazgató küldött. Jól van fiam, tudok a dologról. Majd folytatta: nem elég, hogy a nagyapád nagy gazda kulák Bócsán, még ráadásul az apád elő imádkozó (a helyes cím „gyülekezeti vén” volt) a hívőknél. Na mindegy. Menj le a második épületbe és mondd ott a tanárnak, hogy én küldtelek. Nem kérte a bizonyítványt, semmit. Amennyire én tudom nem is iratkoztam be a technikumba. A Halász igazgató és Benedek igazgató voltak a csendes hősök, akik egy jól tanuló kulákgyerek érdekében vállalták a reszkírt a rendszerrel szemben. Benedek igazgató első technikumi évem után eltűnt a színtérről. Annak idején nem nagyon kérdezősködött az ember. A mai napig sem tudom mi történt vele. 311
