Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Rádóczi Tímea: A Halász D. és a Rádóczi családról
marhatartás. Szőlő- gyümölcstermesztés, feldolgozás: borászati melléktermékek feldolgozása (1985-ben az ország egyetlen borkősav üzeme); erdőgazdálkodás; energiaszolgáltató és egyéb kiegészítő tevékenységek. Az állami gazdaság munkájának eredményességét jól bizonyítja, hogy az 1985-ös évet 82495 millió forint nyereséggel zárták. 1987-ben két leányvállalat alakul: a FARMER Leányvállalat, ami növénytermesztéssel, állattartással, és erdészettel foglalkozott A másik a Borászati Melléktermék Feldolgozó Leányvállalat, tovább működtette az ország egyetlen borkősavüzemét, ahol a borászati melléktermékekből (törköly, seprő, seprőtészta, borkő) hasznos végterméket állítottak elő: borkősavat, szeszt. A FARMER LÁV, mely a későbbiekben kft. formában működött, felszámolásra került. 1995. decemberi határozattal a bíróság megszüntette. A BMF LÁV szintén kft-vé alakult, 1994-ben megszűnt. A leányvállalatok alapítása után az anyavállalat profdja leszűkült kertészeti kultúrára alapozott komplett italtermelő és forgalmazó egységgé. A kertészeti ágazat is privatizálás sorsára jutott. A privatizált szőlőültetvényekről olcsóbban lehetett biztosítani a borászat alapanyagszükségletét. Az évek múlásával a HALASVIN Rt. állta legtovább a „sarat”, mára már magába olvasztotta egy másik pezsgőgyártó, borpalackozó cég. A gazdaság több mint 2000 embernek adott munkalehetőséget, megélhetést, biztonságot. Sokan váltak munkanélkülivé, kényszemyugdíjassá, vagy jobb esetben profilváltásra kényszerültek. 1978. június 16-án édesapám leszerelt, és visszament a KÁG Balotai húsmarha telepére, mint telepvezető kezdte meg a munkát. Ekkor 1000-1200 db több korcsoportú üsző volt a telepen, amiket tenyészanyagként értékesítettek, az anyatehén tartó telepekre pótlásként visszakerültek, valamint a születő bikaborjúkat húsmarhaként exportálták. Keresztezett állományt tartottak: magyar tarka és limousin, valamint hereford és limousin keresztezések alkották a csordát. 1986-tól 400 db hústehén volt a balotai telepen, szintén keresztezett állomány. Leválasztás után a borjak értékesítésre kerültek, valamint belőlük pótolták a selejtek miatt keletkezett hiányt is. 1988-ban már csak 200-250 db-ra csökkent az állomány. Ennek oka, a gazdaság a legelők egy részét erdővel telepítette be. Legeltető állattenyésztés folyt, 518 hektár területen. Ennek nagy része legelő, rét, kisebb hányada szántóföld. A szántóföld termése: siló kukorica, szudá- ni fű, lucerna a téli takarmányozást fedezték. A réteket is művelni kellett, tavasszal: boronálás, műtrágyázás. A megfelelő időben történő kaszálás, sodrás, bálázás szintén a téli takarmányozást segítette. A tehenekre három gulyás felügyelt, éjjel nappal. Érdekesség, hogy az állatorvos egészségügyi szempontokra hivatkozva megtiltotta a terelőkutyák alkalmazását, tartását. Ezért ezen a telepen lovakat tartottak a marhák tereléséhez. A telep közvetlen központja a major, ahol megtalálhatók voltak édesapám irodáján kívül a szociális helységek, és a gulyások szállása. Apám feladata volt 17 éven keresztül ennek a telepnek minden problémája, gondja. Ez a munka egész embert kívánt, itt nem volt sem ünnep, sem vasárnap az állatok nem tudták, tudják, hogy szabadnapja van a gazdának. Édesapám - maga is parasztgyerek lévén - pontosan tudta azt az igazságot, hogy „első a jószág”, ennek szellemében dolgozott, tevékenykedett. Sajátjaként élte meg a sikereket, kudarcokat egyaránt. Az 1990-es évektől a Rádóczi nagyapámtól örökölt tanyát szüleim elkezdték felújítani, bővíteni. A gazdasági viszonyok igen erős mozgásban, változásban voltak a 1990-es évek elején. Ezért úgy gondolták, nem csak a családnak teszik komfortossá az épületet, hanem a tanyasi turizmus követelményeinek is megpróbálnak megfelelni. 298
