Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Rádóczi Tímea: A Halász D. és a Rádóczi családról
feltétele. A sok vihar, szerencsétlenség ellenére az élet nem állt meg, a fiatal Rádócziéknál egymás után születtek a gyerekek. 1946. márc. 16-án Rádóczi Edit, 1947. ápr. 16-án Rádóczi István, majd 1955. máj. 11-én édesapám, Rádóczi Ferenc. Rádóczi István nagyapám, 1958-tól 1966-ig a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Balotai telepén dolgozott fizikai munkásként. Ekkor egy tehenük volt, meg némi aprójószág. Nagyanyám 1961-től 1967-ig a Zöld Mező Termelőszövetkezetben dolgozik, tsz-tag. Nagyapám otthagyja előző munkahelyét, ő is tsz-tag lesz. Ekkor veszi a második tehenet. „Két tehén jövedelméből már megélünk.” - mondta. Ez a mondat sokat elárul az akkori gazdasági viszonyokról, a mezőgazdasági termékek akkori értékéről. Ekkor már a tsz-ektől bérelt földeken dolgoznak a tanya környékén. Ez volt a háztáji gazdálkodás. A jószágok száma egyre gyarapodott ebben az időben. 1970-ben nagyapámat leszázalékolták, mivel mint említettem, a háború idején történt balesetéből neki sok maradandó sérülése volt. A három gyermek életének első része a mai tanyánkhoz kötődik. Ezt a házat a nagyapám tervezte meg 1938-ban olyan precizitással, hogy a felújításkor a tervező mérnök csodálatát is kivívta. Nem csak tervezte, hanem fel is építtette. Nagyapám leszázalékolása után nagyanyámmal ebben a tanyában éltek, gazdálkodtak. Sajnos nagyanyámat 1982-ben, nagyapámat 1990-ben elvesztettük. Kezük, munkájuk nyomait a mai napig megőriztük. A nagyapám által megtervezett, felépített tanyában élnek a gyerekek, köztük az én édesapám is. Ebből a tanyasi otthonból jártak az alsógöbölyi, majd a felsőbalotai általános iskolába 1961-től 1969-ig. Itt összevont osztályokban 40-50 kisdiák tanult egy osztályban, ahol a tanyasi pedagógus minden elhivatottságával arra törekedett, hogy a tanyasi gyerekeket felkészítse a középiskolára. Ez édesapám esetében sikerült is, mert ebből az iskolából nyert felvételt a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskolába, növénytermesztő és állattenyésztő szakra. A négy középiskolai év után 1973-ban sikeres érettségi vizsgát tett. Kis kitérő után (háztartási gépszerelői képzés) 1975. dec. 1-től a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Balotai kerületének húsmarha telepén volt állattenyésztési gyakornok. Gyakornoki ideje alatt Budapesten insze- minátori, Kiskunfélegyházán állategészségügyi tanfolyamot végzett. 1976. június 30-án bevonult katonának Kiskunfélegyházára. Innét Budapestre, majd Szombathelyre került híradósként. Két év múlva, 1978. június 16-án leszerelt. Ebben az időben már együtt járt édesanyámmal, Gál Margittal, akit 1979. január 27-én vett feleségül. Jómagam 1980. február 9-én születtem. Testvérem nincs. Szót kell ejtenem a Kiskunhalasi Állami Gazdaságról, mert családom életében hosszú éveken keresztül játszott fontos szerepet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság a Duna-Tisza közi homokhátságon 9600 ha-on gazdálkodott. Az 1949-ben alakult gazdaság a működő jogelődök összevonása után 1972-ben érte el az előbb említett végleges méretét. Ekkor földterületei 8 község, illetve Kiskunhalas város határában terülnek el. Az említett községek: Balotaszállás, Harkakötöny, Imrehegy, Kígyós, Kunfehértó, Pirtó, Tajó, Zsana települések. A gazdaság földterületeinek átlagos aranykorona értéke 11,6 AK/ha. Az általában gyenge, de ezen belül rendkívül heterogén talajtípusokhoz alkalmazkodva alakították ki a területek hasznosításának koncepcióját. 1985-ben a következő volt a művelési ágak százalékos eloszlása: gyep: 33%, erdő: 23%, szántó: 22%, szőlő: 14%, gyümölcs: 3%. Ebből következnek a gazdaság fő tevékenységi irányai, melyek igen széleskörűek voltak. Gabona és hústermelés: szántóföldi gabonatermesztésre alapozott sertéstartás; rét és legelőgazdálkodásra alapozott hús297
