Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotai emberek - Ficsór Bálint: A Ficsór családról

csak a következő évben kezdjem az első osztályt. Nagy örömmel kiabáltam hazafelé menet az út menti földön dolgozó szüleimnek, hogy „nem kéj jájni iskojába”.

A háborútól éhező Budapest népe vidékre járt élelmet szerezni. Nélkülözhető holmijaikért cseréltek élelmet. Imaházi kapcsolatok révén édesanyám sok pesti ismerősnek adott szállást, támogatást ebben az ínséges időben. Az egyik pestitől kaptuk mi gyerekek ajándékba a „Tom Sawyer kalandjai” című könyvet. Édesanyánk cenzúráján nem ment át a könyv, talán a címétől, a „kalandjai” miatt, vagy futólagos beleolva- sás után a gyehennára, azaz ámyékszéki használatra ítéltetett. Gyula megjegyzése: „Én kétlem, hogy a mi szépirodalmat szerető édesanyánknak ez lett volna a véleménye Mark Twain Tom Sawyer kalandjairól. Én nagy élvezettel olvastam ezt a könyvet.” Bálint utólagos érve: édesanyánknál egy folyamat volt eljutni a vallásos irodalomtól a világirodalom remekeihez.

Ebben az időben, a szegedi illetőségű Földházy család is nálunk töltött néhány hónapot a göböljárási tanyán. A bácsi a szegedi orvosi egyetem anatómiai intézetében dolgozott, onnan sikerült elmenteni néhány tábla parafint, amely a nagy petróleumhiány miatt nagyon jó szolgálatot tett: ebből világító eszközt lehetet fabrikálni. A velünk közel azonos korú Földházy gyerekek szerettek nálunk lenni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Sándor családjával 40 év után Franciaországból is felkereste szüléimét.

A háborús években nem lehetett sem cipőt, sem ruhaneműt kapni. Édesanyánk a Singer varrógépén varrogatta, javítgatta számunkra a ruhaneműt, édesapánk pedig a lekopott talpú gyermekcipőkre nyárfából faragott talpakat fabrikált. Édesapám rászánta magát, hogy bevásárolni felmegy Budapestre, szőlőprést és szőlődarálót venni, édesanyám megbízta őt, hogy mindenféle textíliát is vegyen, mert nagyon kellett már felújítani a ruhaneműt. Úgy emlékszem, édesapám ügyesen teljesítette ezt a női profilba tartozó feladatot is.

1946 nemcsak az inflációnak vetett végett, hanem Józsi öcsénk legkisebb gyermek pozíciójának is, mert megszületett hatodik gyermekként Jenő öcsénk. Ekkor már valamennyire túl voltam a gólya mesén, de nem tűnt fel előre, hogy jön egy újabb kistestvér.

Azt hiszem, 1946-ban történt, hogy a tanyai postás egy orgoványi földeladásból származó pénzt vadonatúj ötforintosokkal hozta meg, amely egy nagy porcelán tányért színültig megtöltött.

Időközben rájöttem, hogy valamilyen rosszaság miatt kapott büntetésből „bocsánatot kérek, máskor nem leszek rossz” ígérettel könnyen meg lehet szabadulni. Időközben édesanyám rájött, hogy ez csak egy alibi bűnbánat részemről és egyszer azt mondta: „Megbocsátok és örülök, hogy nem leszel máskor rossz, de azért csak térdelj még egy darabig tovább.”

1946 őszén Edit húgom az én felügyeletem alatt megkezdte az első osztályt. A tanítás után, gyakran nem siettem haza, ilyenkor mindenfelé vonszoltam a húgomat magammal. 1947. egyik húsvét előtti napján is elmaradtunk a Krammereréknél, amikor egyszer szóltak, hogy valami nagy füst látszik felénk. Abbahagyva a komázást, sietve indultunk haza, és amikor a Babósék melletti erdőn túljutottunk, láttuk ám, hogy hatalmas tűz van nálunk. Rémülve rohantunk haza. A hosszú, nádfedeles istálló égett. A környékbeliek segédkeztek az oltásnál, de a Citrom nevű mindenórás (ellés előtt álló) öreg tehenünk bennégett. Az istálló teljes leégésébe talán az is közrejátszott, hogy az oroszok bejövetelekor édesapánk által a nádtetőbe rejtett leventepuska töltények el282