Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Száraz Csilla: Balota története a kezdetektől a késő középkorig
mellékleteik, és a tarsolylemezek alapján a terület rangos előkelőit sejthetjük személyükben.75 Révész László külön kötetben írta meg és gyűjtötte össze a balotaszállási sír leleteit. A tárgyak részletes leírása, értékelő elemzése során Ő is megállapítja, hogy a balotaszállási lelet hiányos volta ellenére is az egyik leggazdagabb honfoglaláskori női sírunk. A balotaszállási nagyasszony aranyos kaftánja, ezüstös lószerszáma, azt bizonyítja, hogy az elhunyt a törzsi-nemzettségi arisztokrácia felső rétegéhez tartozhatott.76 Jellegzetes honfoglalás kori darab a Balotapusztáról előkerült áttört levél alakú ezüst veret (45. lelőhely). Balotaszállás határa az Árpád-korban fejlett településhálózattal rendelkezett. Az Árpád-kori falvak a felszíni településnyomokból ítélve igen sűrűn, egymáshoz közel helyezkedtek el. Összesen 23 lelőhelyen találtunk Árpád-kori cserepeket. A településsűrűség mindenekelőtt a korabeli földrajzi adottságoktól függött, a tartós megtelepedésre a vízjárta területekből kiemelkedő magasabb részek kínáltak kedvező lehetőséget. Erre jó példa a Kőhalom és környéke, ahol a felszántott, magasabb területeket veszik körbe a lapos rétek, legelők (ld. térképmelléklet). A tájból ma is kiemelkedő Kőhalom (3. lelőhely) körül Árpád-kori falvak gyűrűje vehető ki. A Kőhalom környékén a falvaknak két típusát is megfigyelhettük. A kisebb kiterjedésű lelőhelyek tanyaszerű telepekre utalnak (14, 10, 33, 36, 35. lelőhelyek). A nagyobb kiterjedésű lelőhelyek esetében hosszabb sávban elhúzódó falvakra gondolhatunk (a 8, 9. lelőhely). A sűrű benépesülésre all. századtól fokozatosan kerülhetett sor. A halasi határából összesen 74 Árpád-kori lelőhelyet ismertet V. Székely György. További szisztematikus terepbejárások során ez a szám csak emelkedne. Mindezek alapján a szerző megállapítja, hogy az Árpád-korban, különösen a 12-13. században a tatárjárásig Kiskunhalas környékén a Duna-Tisza köze más területeihez hasonló sűrűségű település- hálózattal számolhatunk.77 Ne feledjük, hogy ebből a 74 lelőhelyből Felsőbalota területére összesen 23 esik! Terepbejárásunk során a megfigyelt és ismertetett települési jelenségekre a falusi lakosság tárgyi hagyatéka, a többnyire kézzel hajtott fazekaskorongon készített edények, fazekak töredékei hívták fel a figyelmet. Az Árpád-kor legjellegzetesebb kerámiája a belsőfüles cserépbogrács, szinte mindegyik lelőhelyen megtaláltuk ezek töredékeit. Az Alföld településtörténetében mély nyomot hagyott az 1241-42. évi tatárjárás. A tatárjárás pusztítása különösen a kevés menedéket nyújtó parti síkságokon és a homokhátságon volt súlyos, nagy területek néptelenedtek el. A tatárjárás után a Duna-Tisza közi Homokhátság területén a volt királyi, királynéi, nemesi és várbirtokokon a kun szállásterület csaknem összefüggő tömbje alakult ki. A hét kun nemzetiség közül a területet a Csertán nemzetiség vette birtokba.78 A beköltöző nomádoknak a terület természetföldrajzi adottságai is megfelelőek voltak. A kunok magukkal hozták a 4. Honfoglalás kori ezüst veret rajza. Balotaszállás-Balota. Hampel 1902, Wicker 2000. 36. kép alapján 28
