Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Száraz Csilla: Balota története a kezdetektől a késő középkorig

steppéről ősi nomád szokásaikat, a kereszténységet csak itt vették fel lassan asszimilálódva, és átvéve a letelepedett életformát és annak minden velejáróját. A beköltöző kunok első generációjához köthető a Balotaszálláson eltemetett gazdagon ékszerezett nő sírja. Sajnos megtalálásának körülményeiről semmi közelebbit nem tudunk, mindössze azt, hogy Balotapuszta lelőhellyel 1893-ban került be a Nemzeti Múzeumba (1. lelőhely). A sír leletanyagát és annak kapcsolatrendszerét Pálóczi Horvát András dolgozta fel. Széleskörű párhuzamokra alapozott munkájából megtudhatjuk, hogy a halottat pogány rítus szerint, teljes viseletben, gazdagon felékszerezve, a másvilági útra szükséges tárgyakkal ellátva temették el. Minden jel arra mutat, hogy magányos sír volt. A bizánci pénz és a többi sírmelléklet egyaránt a XIII. század közepére keltezi a leletet, amely az 1246 körül beköltöző kunok első nemzedékének lehet az emléke.79

A kivételesen gazdag hölgy ékszerei és egyéb tárgyai jól tükrözik azt a sajátosan kevert kelet-európai divatot, amely a hazánk területére érkező kunok felső rétegét is jellemezte. A tárgyak jelentős részén mutatható ki bizánci hatás, de a legfrissebb nyugat-európai hatás is észlelhető.80

A kunok megtelepedésével kapcsolatban, a csengelei lelet ismertetésekor, Horváth Ferenc fogalmazott meg új gondolatokat. Úgy gondolja, hogy a korai kun sírok egy kör mentén helyezkednek el, az ismert sírok (Kunfehértó, Balota, Kígyóspuszta II,

5. A balotapusztai előkelő kun asszony fejdísze. Pálóczi Horváth András 1993. 37. kép nyomán.

6. Karperecek. Balotapuszta. Hatházi Gábor 2005. 40. kép nyomán

29