Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotai emberek - Ficsór Bálint: A Ficsór családról
A Ficsór családról* Ficsór Bálint Édesapám Ficsór Bálint Orgoványon született 1909. október 1 -jén Ficsór László és Juhász Franciska ötödik gyermekeként. Édesanyám Ritter Zsófia 1915. szeptember 21-én született Bócsán. 1935. júniusában Mészáros Sándor baptista lelkipásztor eskette őket. Esküvőjük után a fiatal pár - rövid orgoványi élet után - Göböljárásra került, anyai nagyapám Ritter József korábban kedvező áron vásárolt, több épületes tanyájára és a hozzá tartozó mintegy 40 hold földre. Szüleim ezt a birtokot felesben művelték. Édesanyámtól halottam, hogy mint új asszony gyakran kisétált a földekre, ahol édesapánk szántott vagy más lófogatos munkát végzett. Ez az „úri sétálga- tás” szokatlan volt a tanyán még ott lakó bérlőnek, Kulimász bácsinak. Amikor aztán Gyula bátyám miatt már látható jelei voltak, hogy szaporodni fog az ifjú pár, Kulimász bácsi meg is jegyezte, hogy nemsokára vége szakad a „szíp életnek”. Szüleim rendszeresen jártak Kiskunhalasra a baptista imaházba, többnyire lovas kocsival. Télen meleg téglát tettek a lábukhoz a nagy hidegben. Amikor kímélni akarták a lovakat, akkor vonattal utaztak Halasra az imaházba, vagy kerékpárral mentek. Édesapám ifjúsági vezető lett és bekapcsolódott a zenekarba is. 1938-ban Árpád is megszületett. Nem tudom, milyen ok miatt, a kis Árpika egyik éjjel nagyon rosszul lett, magas lázzal, kihagyó lélegzettel. Édesanyánk kétségbeesésében Istenhez fordult: „Uram, ne vedd el ezt a kisgyermeket tőlünk.” Egy hirtelen jött gondolattal az esti fürdetéskor a szobában maradt fürdővízbe nyomta a lázmerev gyermeket. A kis Árpád magához tért és másnap amikor lovas kocsival Kiskunhalasra orvoshoz vitték, ő látva a nevető kisfiút, azt mondta: Mit akarnak ezzel a gyerekkel, nincsen semmi baja. Most már két gyerek volt, a fiatal háziasszonynak szaporodtak a munkák. Egyszer kenyérsütéskor ott lábatlankodott a kicsiny Gyula a kemence mellett, és a kihúzott pernyéből valami kis tüzet élesztett. A többiek felmentek a felső lakásba, és eközben ettől a kis tűztől meggyulladt a fűtéshez odakészített szalma, és leégett a vagy húsz méter hosszú házrész. Túl a nagy káron, édesanyánk nagyon félt attól, mit fog szólni a gyakran meglehetősen indulatos édesapja a tűzeset miatt. De elmaradt a rosszallás, mert nagyapánk látva a bajt, csak annyit mondott, hát lányom leégtetek. 1938 őszén a 23 éves fiatalasszonyt nemcsak a két kisgyerek és a háztartás gondja terhelte, hanem az a váratlanul jött csapás is, mikor 20 éves korában, addig életerős öccse Károly meghalt. Egy hét alatt ment el szívizomgyulladásban. Állítólag a nagypapa által lelőtt szárcsáért ment be a lóusztató mélységű vízbe, és ekkor hűlt meg. * Részlet ifjabb Ficsór Bálint: Emlékeink szüléinkről Ficsór Bálintról és Ritter Zsófiáról című írásából. 279
