Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)

Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás

rabbal szemben 643-at (80,3%) adtak le. Az okokat illetően így érveltek a beszámolóban: „Ennek legnagyobb részét a termelőszövetkezetek kötötték le. Nagyon kevés a szerződéskötés az egyéni termelők részéről, pedig még a község területének nagyobb részén egyénileg gazdálkodnak.” A meghatározott baromfi- és tojásmennyiség 12%-át nem tudták az államnak átadni. Erről a kérdésről ez olvasható:

„De még az is gyanús, hogy ami szerződésileg le van kötve, le lesz-e szállítva. Mert vannak olyan termelők, akik csak azért kötöttek baromfira szerződést, hogy előleghez jussanak, és a felvett előleget nem a baromfi állomány beállítására, élelmezésére fordította. Mert vannak olyan termelők, akik szerződést kötöttek, azonban baromfi állományuk nem is volt. Ez azonban nem annyira baj, ha az előlegből beállította a lekötött mennyiségű baromfit. Az a baj, ha valaki szerződést kötött és baromfi állománya se volt és nem is állított be. [...]” A borfelvásárlásban sokkal nagyobb lemaradás volt, a kijelölt mennyiség 41%-át teljesítették. A tej gazdálkodást illetően azt is megtudhatjuk, hogy ekkor még igen elterjedt volt a tejtermékek otthoni előállítása és piacra szállítása, az állami közvetítő szerepet tehát a termelők itt is igyekeztek elkerülni.

A tsz-ekről az elvárható optimizmussal nyilatkoztak, elfedve annak kudarcait, különösképpen azt, hogy mennyire meghatározó maradt az egyéni gazdálkodók szerepe: „Községünkben a tél folyamán a két meglévő termelőszövetkezetet fejlesztettük fel, és a balotai oldalon alsó és felső Balota pedig egyéni gazdálkodók maradtak. Mindkét termelőszövetkezetünk a felfejlődés során jól működtek, vagyis jól működnek. Megoldották problémájukat és a munkálatokat elvégezték. Az egyéni parasztságoknál sem látható jobb munkavégzés, mint a termelőszövetkezetekben.”

A korabeli jogrend szerint bűncselekménynek minősülő esetek beszámolói azért is fontosak, mert a hivatalos értékelésen túl kollektív viselkedésformákat is jelezhetnek. Egy 1961. október 23-án készült rendőrségi jelentés tanulságait foglaljuk össze40. A lopások korábbi, a kommunista hatalomátvétel előtti időszakra vonatkozó hasonló eseteit nem ismerjük, de a tendencia egyértelmű felerősödését láthatjuk. Erről a rendőrök a következőképpen vélekedtek: „A község területén az utóbbi időben a lopások száma emelkedik, főleg a mezei lopások szaporodtak el a község területén a müutak mentén. Ezeknek az eseteknek a megakadályozása érdekében fokozni kívánom a mezei utak ellenőrzését és a müutak ellenőrzését. A lopások elszaporodásának az okát főleg abban látom, hogy a nyár folyamán a TSZ-ek és egyéni gazdák nagyszámban vették igénybe kóbor vályogvetők munkáját és így nagy volt a kóborszemélyek vándorlása.”

A tsz-re vonatkozó megállapítások azért is fontosak, mert magáról a kollektivizálás hatásáról és következményeiről is egyfajta látleletet nyújtanak. Ezeket mi rendszerspecifikus vonásoknak minősítjük, olyan társadalmi reakcióknak, válaszoknak tartjuk azokat, amelyek elégedetlenséget, bizonyos mértékben ellenállást fejeztek ki. Igaz, itt ismét az „ellenállás” sajátos alkalmazkodási formájáról van szó, arról, hogy a kényszerű és sokszor erőszakos tsz-szervezés során a „közös” tulajdont sokan az egyéni „eltulajdonítások” útján használták. A rendőrség persze csak rendőrségi módszerekkel, minél több ellenőrzéssel és önkéntes rendőr alkalmazásával, és - ahogy ők fogalmaztak - a „társadalmi tulajdonvédelméről” szóló felvilágosító előadással kívántak a helyzeten változtatni: „megállapításom, hogy mindkét Tsz-ben fordulnak elő ki- sebb-nagyobb hiányosságok. [...] Valamint a Kossuth Tsz-ben augusztusban észlel191