Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
sággal bánni, tönkre tesznek bennünket. Török Elvtárs nyugodtságával rávilágított, hogy mi sem tehetünk róla ha az időjárás ilyen mostoha volt. A természetet még nincsen módunkban irányítani hogy mikor essen és mikor ne essen. Rávilágított arra is, hogy a dolgozó városi Elvtársaknak is élelemre van szükségük azoknak is élni kell mert másképp nem tud mezőgazdasági gépeket és textil árut gyártani ha nincs elegendő élelme. Török Elvtárs három szempontot vett észre. Először az út rosszasága másodszor az iskolai ablakok hiányosságai harmadik a kút ivóvizének rosszasága, ígéretet tett arra, hogy Balota puszta részére bekötőút legyen iskolát és kutat minél előbb rendbe hozzák minden befolyását érvényesíteni fogja. Amikor sötétedni kezdett gyűlés után az ottani tanítónő figyelmeztette Török Elvtársat és engem, hogy vigyázzunk meg fognak bennünket verni. Kint a folyóson valamit sugdosnak és fenyegetőznek. Utánna a tanítói lakásba mentünk hol Török Elvtárs egypár panaszt vett, ezután minden különösebb esemény nélkül visszatértünk Kiskunhalasra. 1950. október hó 17-én a gépállomás kultur termében tartottam gépállomáshoz közel lévő három termelő csoportnak és a gépállomás népnevelői részére egy összevont tanács választással kapcsolatos összevont gyűlést. A gyűlés tárgya a három éves az öt éves terv ismertetése eredményeinkről hiányosságainkról majd a tanács választásról és annak működéséről előnyeiről volt kimerítő előadás. A gyűlésen foglalkoztam még az őszi vetés alá való szántás és a vetésnek október hó 22-ére tanács választás napjára való befejezéséről. Ezután a népnevelőket oktattam ki, hogy ott ahol dolgoznak 5-6 tanyára hívják össze a dolgozó kis és közép parasztokat és tartsanak kisgyüléseket és az agitációs tevékenységet fokozzák. A gyűlés ideje alatt a hangulat jó volt érdeklődve hallgatták meg az előadást, mely másfél órán keresztül tartott. Sztálin és Rákosi Elvtárs nevének említése alkalmával a dolgozók meleg szeretettel ünnepelték a két nagy vezérünket. A gyűlés az intemacionálé eléneklésével véget ért.” A több mint tíz évvel később keletkezett tanácsi beszámoló egy másik önképet nyújt a faluról, amelyhez alkalmat az 1949. évi sztálini típusú, a szovjet berendezkedést megalapozó alkotmány felülről elrendelt megünneplése adott. Ez utóbbi megállapítás és minősítés természetesen nem a kortársi uralkodó véleményt tükrözi, hiszen az augusztusi 20-i rendezvények alapvető célja is az új tömeglojalitás megteremtése volt, lehetőleg feledtetve a korábban kialakult Szent István napi hagyományokat. Az ünneplés színhelyének, a kultúrháznak is azt a szocialista rendszer által támasztott igényt kellett (volna) kielégítenie, hogy az egyénnek lehetőleg mindig valamilyen kollektívában kellett megjelennie. A hivatalos politika állandóan a közösségi lét lázában kívánta éltetni a társadalmat. Hogy ez sokszor nem sikerült, vagy tartalmilag üres volt, az rendszerint a falusi miliőben is megmutatkozott. A sajátos, de a rendszer ellenségképeihez logikusan igazodó meghívó azért érdekes, mert hangsúlyozza, hogy csak a „jó, dolgozó és Tsz-tagokat” várják, érzékeltetve a tsz-szervezés tapasztalatait.37 Persze a beszámolóból is kiderült, hogy Balotaszállás ekkoriban valójában egy nagy tanyavilágot jelentett. Az önmeghatározás szerinti „mezőgazdasági jelleg és árutermelés” ugyanakkor kényszerű beismerése volt annak a kudarcnak, hogy a korabeli pártelvárásnak nem tudtak megfelelni, s nem érték el a „termelőszövetkezeti község” szintjét, ami a helyi parasztság nagy többségének tsz-tagságát jelentette volna. Az ünneplés valójában egy termelési, gazdaságpolitikai értekezletté alakult át, nem kevés kritikát gyakorolva a rosszul teljesítőkkel szemben. A villany 1959. évi bevezetése szintén megtévesztő általánosításra biztathat, ha nem vesszük figyelembe, hogy a villamosítás csak egy kis 189
