Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
zési körülményei itt sem közömbösek.35 Mindkettő alkalmas arra, hogy illusztráljuk a szovjet típusú kommunista program magyarországi alkalmazási kísérletét egy falusi milőben, s ugyanakkor megfigyelhetjük ennek az utópikus célkitűzésnek a helyi fogadtatását is. A szövegek önmagukban is érdekesek lehetnek, azonban érdemes néhány összefüggésre és szabályszerűségre rávilágítanunk, amelyek a helyi vonatkozásokon túlmutatnak és általánosíthatók. Az első írás szerzője saját meghatározása szerint a kiskunhalasi gépállomás „politikai vezetője”, s a szokásos heti jelentését készítette el. A pártállami gyakorlat lényege volt az állandó ellenőrzési törekvés, aminek egyik tipikus példáját nyújtja az itt közölt beszámoló. A gyűlés szereplői közül a kommunista hatalmi intézményrendszert jeleníti meg az országgyűlési képviselő és a mellé beosztott pártbizottsági jelentéskészítő. A másik felet a helyi kisparasztságból megjelentek képezték, akik a beszámoló szerint a kora délutáni gyűlésre ittas állapotban érkeztek, majd indulatosan viselkedtek, kifogásolva az anyagi ellehetetlenülésüket, az adóterheket. A beszámoló szerzőjének stílusa illusztrálja a patemalizmust is, mintegy felülről, zord atyai hangnemben leginkább az időjárást teszi felelőssé a bajokért. Az út, az iskola és az ivóvíz kapcsán képet alkothatunk a helyi infrastruktúráról is. A beszámolóból még egy következtetés megfogalmazását tartjuk fontosnak: eszerint Balotaszálláson 1950-ben visszautasították a „népi demokratikus programot”, sőt annak reprezentánsaival szemben állítólag fizikai erőszakot is alkalmaztak volna. Ez utóbbi a paraszti, tanyai világban egyáltalán nem ismeretlen hagyomány továbbélését érzékelteti. Számunkra most ez a tény abból a szempontból fontos, hogy ezek szerint Balotaszálláson is elégedetlenek voltak az emberek. A záró sorok a szokásos káderbeszámolókra, részben az elvégzett „munka” utáni önfelmentő, önigazoló magatartásra utalnak, nem beszélve a hivatalos személyi kultuszra vonatkozó részekről (Sztálin, Rákosi éltetése, intemacionálé). A szöveget ebben az esetben betűhíven közöljük, mert a dokumentum a maga fizikai valóságában, szerkezetében, stílusában és helyesírási hibáival együtt jellemezhet egy rendszert:36 „1950 október hó 15-én a Pártbizottság beosztott Török János országgyűlési képviselő elvtársmellé a Balotán tartandó gyűlés levezetése végett. A gyűlés délután 3 órakor kezdődött meg. Észrevettem, hogy több dolgozó paraszt kevésbé ittas állapotban van felszólítottam a jelenlévő dolgozó kis parasztságot, hogy nyugodtan csendben és beleszólás nélkül hallgassák végig az előadást. Ennek dacára több esetben bekiabálás volt ami a gyűlést igyekezett megzavarni egy idősebb dolgozó kisparasztot felszólítottam ha a gyűlést továbbra is zavarja kivezetem a teremből. Észrevehető volt, hogy fel lettek bérelve a gyűlés megzavarására. Az előadás után Török Elvtárs engedélyével felszólítottam a dolgozó kis parasztokat, ha valakinek panasza vagy hozzászólása van tegye meg. Erre fel kb. 25 dolgozó kis paraszt úgy nekünk támadt, hogy a kiabálásból alig tudtuk megérteni, hogy ki mit is akar tulajdonképpen mondani. Erősebb felszólalásom után lecsillapítottam őket. Ezután egymásután jöttek a panaszok: A dolgozó parasztokat tönkre tesszük elveszünk tőlük minden termést, be kellet szolgáltatni olyan kukoriczát amit saját pénzükön 120,- Forint árban vettek. A szárazság miatt termés nem volt és ennek dacára is készpénzért vásárolt kukoriczájukból is le kellet adni. Kiabálás közben az adó súlyosságáról beszéltek. Azt kiabálták beszélhetnek amit akarnak hiszen rekvirálnak nincsen kukoricza nincsen krumpli miből fogunk megélni ha nincs mit enni és ez a kicsi amit termeltünk elrekvirálják. így kell a dolgozó paraszt188
