Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
A női keresők közül nagyobb arányban dolgoztak a mezőgazdaságban (93%). A balotaszállási nők - a számukhoz képest - egyébként a járási községek sorában a legnagyobb mértékben voltak hivatalosan nyilvántartott keresők. A helybeli nők összlét- számához képest 42,9%-uk volt kereső (a járási átlag 36% volt).31 Ennek oka minden bizonnyal elsősorban a munkalehetőség lehetett. Ezzel együtt igen tanulságosak az előbbi arányszámok, hiszen a teljes foglalkoztatottságot ígérő pártpolitikát nem igazolják az adatok. A kommunista program szerint igyekeztek mindenkit hivatalosan is „állami dolgozóvá” tenni, azonban ezt a kiskunhalasi járásban sem sikerült elérni. A gyakran idézett megállapítás (1962), miszerint „lerakták a szocializmus alapjait” másként és más arányokat tükrözve volt igaz. A mezőgazdaság csak az év bizonyos szakaszaiban biztosított állandó kereseti forrást. 1969-ben a mezőgazdaságban aktív keresők 45%-a volt egész évben hivatalosan is kereső, a többiek három hónapig (5%), kilenc hónapig (22%) dolgoztak állami munkahelyeken. Az elsőként említett, egész évben foglalkoztatottak járási átlaga jobb volt (50%), míg a másik két csoporté rosszabb (10 és 19%)32 Balotaszálláson a mezőgazdaságban aktív munkát vállalók aránya (76%) magasabb volt a járási átlagnál, ugyanakkor az ún. inaktív mezőgazdasági munkavégzőké (48%) is alaposan meghaladta a járási arányt (33%). Ezzel párhuzamosan azonban az eltartott mezőgazdasági munkavégzők aránya 11%-kal volt magasabb mint a járási szint (35-24%).33 Pártállami jelenlét, sztálinizmus, szovjetizálási kísérletek „Év elején én is több megpróbáltatáson jutottam keresztül. Még Váczra is felmentem, de ott a Püspök úr csak annyit mondott, a jó Pásztor életét adja a juhaiért.” „Július 19-én megszüntették a katolikus kört. Szeptember 4-én az iskolások 96%-a még beiratkozott hittanra. Azonban két polgári iskolát végzett leány, egyik Balotán, a másik Bodogláron segített hitoktatni. Néhány iskolához kerékpáron mi is kijártunk, de a tanyasiak nagyobb része nem kapott hitoktatást. Mindszentkor ettől kezdve már nem mentünk a temetőbe körmenettel és nem tartottunk szentbeszédet sem.”34 1949. évi két idézetünk korjelző, hiszen egészen konkrét, országosan mindenütt hasonló módon bekövetkező, erőszakos váltásokra utal, ugyanakkor személyesen és földrajzilag is vonatkozik a balotaszállási miliőre. Ekkora már a kommunista hatalom elindította a számára egyik legfőbb ellenségnek tekintett római katolikus egyház elleni akciókat, köztük Mindszenty József érsek koncepciós perét. A Kiskunhalashoz tartozó, szinte teljesen katolikusnak számító balotaszállási tanyavilág papja, Boskó Vilmos plébános - itt most nem részletezhető - személyes támadásoknak volt kitéve, erre is utalt szűkszavú, ám a lényeget így is kifejező bejegyzése. A második idézet arra a falusi, tanyai térvesztésre vonatkozott, amit számokkal bőven lehet igazolni a későbbi évek és évtizedek történései során. Lényegében akkor is „beszédesek” a forrásaink, ha éppen hallgatnak az egyébként lényeges köztörténeti és helyi eseményekről, jelenségekről. A kényszerűen csak a legszükségesebb bejegyzésekre szorítkozó szövegeket találhatjuk a későbbiekben a plébániai „háztörténetekben”. A tabusítás falai vették körül az egyházi világot is. Más közegből származó, további két szöveget közlünk, az elsőt 1950-ből, a másodikat 1961 -bői. Sajátos önképet nyújtanak ezek a beszámolók, amelyeknek keletke187
