Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
Azért is foglalkoztunk az előbbiekben érintett kérdésekkel, mert csak ezeket a korábbi belső tagoltságot valamelyest érzékeltető társadalmi miliő ismeretében tudjuk értelmezni a következő időszak történéseit. Az 1950-es évek írott forrásai alapján egyébként is nagyon nehezen ábrázolható a vallási tagoltságot is mutató kép. A későbbiekben a vallásosságot igyekeztek a hivatalos forrásokból is - sikerrel - eltörölni. Ugyanakkor nem akarjuk mozdulatlannak bemutatni a balotaszállási társadalmi kapcsolatokat. Ennek vizsgálatához nélkülözhetetlen, s nyilván más kutatás tárgyát jelentheti például a házasságkötések története. Kisebb, 50 esetre kiterjedő mintavételünk szerint, a kiskunhalasi római katolikus plébánián bejegyzett balotai házasságkötések egyharmadában mindkét házasfél balotai vagy éppen göböljárási volt. Ha a férj vagy a feleség másutt született, akkor is rendszerint igen közeli településekről volt szó: Kisszállás, Kelebia, Kiskunhalas. Ezek alapján, összességében inkább zártságról beszélhetünk a balotaszállási „társadalmat” illetően. Azért tettük az előbbi kifejezést zárójelbe, mert az itteni tanyavilágban társadalom helyett sokkal inkább egy gazdálkodási egység, rendszerint egy-egy tanya körül szerveződő munkaformákról, személyes és családi helyzetekről érdemes beszélni, mintsem egy térben is egyesült, több szálon kötődő, tömeges emberi kapcsolatrendszerről. Ebben a fizikai térben eleve a találkozási lehetőségek is sokkal szükebbek voltak, azok is rendszerint a piaci napokhoz igazodtak. Balotaszálláson 1960-ban a hivatalosan is külterületnek nyilvánított részeken a népesség több mint 95%-a élt. Korcsoportok szerint is a legkevesebb (és legkisebb arányban 27,6%) gyerek a belterületen élt, s a 60 évesnél idősebbek is itt éltek a legkisebb (10%) arányban.27 Ugyanakkor egy másik tendencia is láthatóvá vált az állami községfejlesztési, munkahelyteremtési törekvések révén: a családalapítás előtt álló, vagy viszonylag fiatal családok többsége (15-39 éves korosztály, a népesség közel 45%-a) a tanyán maradiakat átlagosan 10%-kal múlta felül. S ez leginkább a balotai IV. körzetként jelölt részen érzékelhető, hiszen az előbbi korosztály ott volt a legkisebb arányú, ugyanakkor az öregedés folyamata is itt volt a legerősebb. A balotaszállási családokban (877) a keresők aránya nem sokkal haladta meg az 54%-ot 1960-ban. A családok 17%-ban csupán egy - hivatalosan - kereső foglalkozású személy volt, de azon családok aránya sem érte el az összes család egynegyedét, ahol két fő számított keresőnek.28 Járási, községi összehasonlításban Balotaszálláson elég magas volt a gyerekkel élő családok aránya (75%-a), ennél magasabb csak Harkakötönyben (76,3%) és Kisszálláson (77,6 % ) volt. A családok egynegyede élt gyerek nélkül, míg a gyerekesek a következőképpen oszlottak meg: 42%-uknak egy gyereke, 28%-uknak kettő, 15%-uk- nak három, 14%-uknak pedig négy vagy több gyereke volt.29 Azt a következtetést mindenképpen levonhatjuk, hogy határozottan az „egykés” és a kétgyerekes családok súlya volt a legnagyobb. A helyi kisbirtokok csekély eltartóképessége, (ugyanakkor ekkora már viszonylagosan csekély munkaerő-szükséglete), a jó egy évtizede elindított, erőltetett tsz-szervezési kísérletek is befolyásolhatták ezt a családtervezési gyakorlatot. A föld, és tágabban a mezőgazdaság sokaknak már egyre kevésbé volt vonzó. A balotaszállási férfi keresők (1121 fő) 85%-a mezőgazdasági munkát végzett 1960-ban. 2,5%-uk, illetve 2%-uk ipari és építőipari, 4%-uk a közlekedési, 1,2 %-uk a kereskedelmi, 55 fő pedig pontosan nem megnevezett „egyéb” foglalkozást űzött (feltételezhetően idesorolták a tanácsi és pártapparátusban, az iskolában dolgozókat).30 186
