Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Ö. Kovács József: Gazdasági és társadalmi átalakulás
szőr rendszerint a pártbizottságon hozták meg, az illetékesnek mondott tanácsi vagy éppen például állami gazdasági és tsz-vezetés pedig elvileg csak végrehajtott, bár a gyakorlatban számos módosulás történt. Ilyen módon is összefonódott a párt és az állami irányítás, ami a pártállam lényege. Úgy szokták jellemezni a szocializmus rendszerét, hogy ezt a hatalmi szerkezetet a kommunista ideológia, a kényszerhelyzet, a presztízs és a privilégiumok tartották össze. Kérdés, hogy ezen összetartó oszlopok mennyiben voltak egyúttal rombolóak.6 Bennünket elsősorban pontosan azok a társadalminak nevezett korlátok érdekelnek, amelyek a rendszer vidéken felfedezhető „gyengeségeinek” tekinthetők, amelyek alapján sokan egyszerűen úgy szoktak fogalmazni: „ha nem lettek volna itt az oroszok, akkor ez a rendszer már régen összeomlott volna.” A szocialista rendszert paradoxonok alapján lehet igazán leírni. Sok kutató legtömörebben a pazarlás rendszerével azonosítja a szocializmust. Eszerint pazarlás történt a földdel, a munkával és a tőkével.7 A felsorolás elsősorban közgazdasági szempontú, de ezek a megfogalmazások egy társadalomtörténeti megközelítés számára is fontosak. Különösen akkor, ha ezen tényezők mögött az emberi kapcsolatok, együttélési formák változásait, az alkalmazkodási jellemzőket keressük. Az általunk középpontba állított paraszti és falusi miliőt nem lehet elválasztani az átfogó „szocializmus projekttől”. Ez ambiciózus volt, hiszen - ideológusai, döntéshozói és támogatói - szerint „új embert” akart kifejleszteni. Egyszerre kívánta elvégezni a „politikai, szakmai és kulturális” átnevelést.8 Mivel a rendszer lényegéből fakadt az állandó ellenőrzési törekvés, így természetesen a falusi és tanyasi életvilágok, terek is összekapcsolódtak ezzel. Eredeti kutatási előfeltevésünk szerint, a kommunista hatalmi törekvés alapvetően beleütközött a korábbi miliőbe, azaz a „népi demokrácia” lényegében idegen volt a vidéki társadalom számára.9 Kérdés most számunkra az, hogy ez a folyamat főbb vonalaiban milyen módon mehetett végbe Balotaszálláson? A miliők ereje. Balotaszállás népessége és társadalma járási és megyei összehasonlításban Balotaszállás ahhoz a Bács-Kiskun megyéhez tartozott, amely térbeli kitérj eszke- dését tekintve a legnagyobb volt az országban. A népességszámot illetően Pest és Sza- bolcs-Szatmár megyék előzték meg.10 Ezek önmagukban keveset mondanak el településünk népességének változásáról, azonban segítenek elhelyezni azt egy nagyobb összefüggésben. Ez pedig az volt, hogy Bács-Kiskun megye az 1949. évi népszámlálásban kimutatott létszámhoz képest először 1960-ban jelzett létszámcsökkenést (0,4%-kal, 2522 fővel), ami 90 év óta először fordult elő. Tanulságos, hogy Bács-Kis- kunon kívül csak másik három megye, Békés, Csongrád és Tolna népessége csökkent az utolsó 11 évben.11 Az összesített adatok rávilágítanak arra, hogy az elvándorlást a természetes szaporodás először ekkor nem tudta ellensúlyozni. Ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk, hiszen ez a tendencia Balotaszállást is egy olyan tágabb strukturális folyamatba helyezi, amelynek eredője nyilván a szovjet, vagy sztálini típusú erőszakolt iparfejlesztés és a mezőgazdaság radikális átalakítási programjában van. Ez a népességszám-csökkenés és más, később érintett jelenségek tehát jelzik számunkra 179
