Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Földes Ferenc: Balotaszállás története 1952–1990
1961-ig két lakás épült a belterületen, 1966-ig viszont további 14.89 Amíg 1960- ban mintegy 40 lakóház volt található belterületen, addig 1969-ig 101 épült fel, melyek zöme vezetékes vízzel és villannyal rendelkezett. A fejlődés látható a községfejlesztési alap terhére tervezett munkákban,90 útjavítás/építés, postaépület, rendőrépület, körzeti rendelő, sportpálya építése szerepel a tervekben társadalmi munkával. Nem utolsósorban pedagógus ikerlakás létesítése a KOFA terhére 1968-ban. A saját erős fejlesztések egyik fontos részét adták a helyi adók. 1967-ben 645 lakóház adózott, de az adótételeket még 23 személygépkocsi, 108 motorkerékpár, 5 tehergépkocsi is növelte.91 A fejlesztések üteme, nagyságrendje még ezek mellett sem lett volna tartható, ha a településen működő négy termelőszövetkezet, az állami gazdaság, az erdészet illetve a Tsz-közi Vállalkozás nem nyújt segítséget, vagy nem támogatja az egyes intézmények működését. Az évtized elején jellemző munkaerőhiányt (egy főre 20-22 kh föld jut) ezekre az évekre igyekeztek fokozott gépesítéssel, átszervezéssel pótolni, melynek eredményeképpen 1966-tól újabb átalakításra került sor. Megalakult (újjáalakult) a Kossuth Tsz illetve az Aranyhomok. Előbbi a Kossuth és a Petőfi Tsz, utóbbi a Balassi és a Zöldmező Tsz fúziójából. így a szövetkezeti tagok száma 655 fő92 4656 kh földterülettel. Viszonylag új ágazatról is lehet ettől kezdve beszélni, nevezetesen az erdőtelepítésről. Ekkor 253 kh erdővel rendelkeztek. Érdekes azonban, hogy egy másik adat szerint a 655 tagból csak 469 (71%) az aktív dolgozó - a többi nyugdíjas, járulékos. A mezőgazdasági szektorban dolgozók Balotaszálláson 1050 főt tettek ki, ebből 229 (21%) más településen lakott. Ez ellentmond az imént vázolt munkaerőhiánynak.93 A legtöbb vidékit a Tsz-közi Vállalkozás foglalkoztatta, ami a valamivel jobb bérezés következménye lehetett. A munkaerőhiány pótlására igen jellegzetes megoldás kínálkozott. Az évtized közepétől egyre inkább jelentkezett az idevándorló, sokszor csak ideiglenesen itt tartózkodó cigányság.94 Számukra a letelepedést elősegítette a gazdaságok munkaerő szükséglete, illetve a nagy külterületi tanyás körzetek, sok elhagyott vagy elhagyatottnak tűnő tanya. A cigány lakosok száma követhetetlen volt. Az iskola éves beszámolójából, a kulturális bizottság előterjesztéseiből is látszik, hogy év (tanév) közben elvándoroltak, nyilvántartani őket így az iskolák képtelenek. (Az elköltöző cigány családok az „új” lakóhelyükön nem íratták be gyermeküket az ottani iskolába, így elvben továbbra is a balotai iskola tanulója maradt.) Ennek következtében is körükben az analfabétizmus még inkább emelkedett. Ennek felszámolására egyébként erőfeszítést tett a település vezetősége, hiszen 1962-től rendszeresen működött dolgozók iskolája a 7. és 8. osztály elvégzése céljából 1979-ig.95 Az oktatás egyébként is sarkalatos kérdés volt Balotaszálláson is. A körzetesítés mellett meg kellett oldani a pedagógushiányt, ráadásul ezt letelepítéssel, vagyis építkezési támogatással vagy szolgálati lakás biztosításával kellett megtenni. 1966-ban például a füzesi iskolában 80 tanuló végezte tanulmányait 3 fő nevelővel, délelőtti, délutáni munkarendben.96 Ebben az évben határozott a helyi vezetés pedagógus szolgálati lakás építéséről, melynek átadási határideje 1968 lett.97 Saját erőből 7 lakás épült, mely házaspárokról lévén szó 11 letelepedett pedagógsut jelentett. Erre azért is szükség volt, mert a körzetesítést az 1966/67-es tanévben szerették volna befejezettnek tudni.98 így a központi iskolában (belterületi) nőtt a tanulói létszám 40 fővel, míg a még működő tanyasi iskolákban pár év alatt hozzávetőleg 50 fővel csökkent. 162
