Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Földes Ferenc: Balotaszállás története 1952–1990
Balotaszállási Termelőszövetkezetek Szőlő- és Gyümölcsértékesítő Önálló Közös Vállalkozása.62 Ezek a fejlesztések egyre inkább módosították a kül- és belterületi lakosok arányát. Ez az arány 1941 és 1960 között alig változott: a népesség 95 %-a a tanyákon élt.63 További eredményeket hozott 1957-től a településfejlesztési hozzájárulás, illetve a belterületi iskola további három tanteremmel történő bővítése 1962-ig. Ennek ellenére elvándorolt - igaz, a külterületekről - a hatvanas években évi átlag 50 fő. Ez 1970-re 2684 fős lakosságot jelent, mig 1960-ban 3326 fő volt. Ebből a belterületen mindössze 147 fő regisztrálható. 1970-ben az állandó vándorlási különbözet 626, a tényleges fogyás 494 fő volt. 1960-as évek Az 1963-as évtől a község vezetősége határozottan állást foglalt a belterületi fejlesztés mellett, hiszen a lakosság igen nagy százalékban élt még ekkor is tanyán. 1961-ben még alig 41 lakóház állt a község belterületén. Hiányzott a vezetékes víz, pormentes út, minimális a község villanyhálózata, továbbá az iskolák java is a tanyás körzetekben működött, itt nem volt saját orvosa a falunak. Mindez - az 1960-as népszámlálási adatok szerint - 3320 fős lélekszám mellett. A felvázolt tények világosan mutatják a község vezetése előtt tornyosuló feladatokat is. Az ehhez szükséges erőt a felsőbb tanácsi, állami szervek anyagi támogatásán kívül a helyi gazdaságok segítsége nyújtotta. 1962-ben a lakosság 70 %-a tsz tag volt. A termelőszövetkezeteken túl a területen működött a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, illetve az erdőgazdaság. 1962-ben a tsz átszervezésekkel 9258 hold került a négy termelőszövetkezet (Zöldmező, Balassi, Kossuth, Petőfi) kezelésébe. A gazdaságok „eredményességét” - elsősorban a növénytermesztést - szinte lehetetlenné tette a silány termőföld. Ennek következménye volt az állattartás speciális helyijellege. A sertéstartást gazdaságtalanná tette a kukorica vásárlása, hiszen a területen kukoricát termeszteni nem lehet. Ennek is következménye az 1962-ben szervezett Tsz-közi Vállalkozás, ami már inkább megfelelt a térség mezőgazdasági lehetőségeinek. A vállalkozás szőlő- és gyümölcstermesztésre szakosodott, illetve még ebben az esztendőben el is kezdődött a telepítés. 512 kh. szőlőt és 130 kh. gyümölcsöst telepítettek. Jelentős vállalkozásról volt szó, hiszen a szövetkezetek átlagos területével ért fel a vállalkozás kezelésében lévő földterület (2 300 kh.). Termé- 3. A tsz-ekés a magánbirtokosok földjeinek tagosítása, 1963 157 Fotó: ÁMK, PHB
