Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Földes Ferenc: Balotaszállás története 1952–1990
Fotó: ÁMK, PHB szetesen ehhez azt is hozzá kell venni, hogy - mint említettem - ez az ágazat nem volt veszteséges, mint az állattenyésztés az évtized elején. Igaz azonban, hogy a vállalkozás beindításához 85 millió Ft állami hitel volt a garancia. De ismerve a hatvanas évek gazdasági mechanizmusát, ez a fajta állami támogatás a termelőszövetkezetekről is elmondható. További hátráltató tényező volt a gazdaságok rossz szakember-ellátottsága. A téeszek a hatvanas évek elején agronómusok, szakirányú végzettséggel nem rendelkező vezetők irányításával működtek.64 Ehhez járult még a sok esetben elégtelen munkaszervezés, a tagság összetétele,65 s nem utolsósorban a gyér gépesítés. Még a hatvanas évek közepén is a betakarításban a kézi erő dominált.66 A nehézségeket csak fokozta a munkaerőhelyzet. 1961 és 1965 között a téeszek taglétszáma 754 főről 538-ra esett vissza.67 Míg ajárási elvándorlási átlag 1000/14, addig Balotaszállásé 1000/24. Ennek több összetevője van. Az első, talán a legfontosabb, a település tanyás jellegéből adódik, így a lakosság nehezen volt koordinálható az akkori politikai, gazdasági körülmények között. Rengeteg család élt a falu közigazgatási határán, mi több megyehatáron (Csongrád megye - Öttömös, Pusztamérges körzetében). Ezeket a családokat potenciálisan vonzotta a szomszéd település, megye gazdasági lehetősége. A hatvanas évek elején például az egyik legsürgetőbb kérdés a mezőgazdasági árura kötött szerződések kérdése volt, melyet a településen a kiskunhalasi földműves-szövetkezet irányított hivatalosan. Azaz csak irányított volna, mivel az alsó-balotaiak igen nagy százalékban szerződtek Pusztamérgeshez.68 így a termelési tervet nem teljesíthették. A községi vezetőség ezért előbb a földműves-szövetkezetet próbálta aktivizálni, majd megállapította, hogy a szomszédos település ilyen tevékenysége jogtalan, hiszen csak helybelivel köthetnének szerződést, s balotai lakosokkal nem. Ezért az ügyet átadták a Kiskun- halasi Járási Bíróságnak.69 Az elvándorlásnak természetesen a gazdaságok munkaerőhelyzete vonatkozásában is létezett egy sajátos vetülete. Ebben az időszakban szükség volt szakképzett70 munkaerőre, és ebben hiány mutatkozott. Ugyanez látszik a szolgáltatások terén: a településnek égető szüksége volt fodrászra, állandó orvosra, kisiparosokra (kőműves, ács, motorszerelő). Ezeket a szakmákat ugyanis Kiskunhalason űzték, vagy onnan naponta kiutazók végezték.71 Ezen problémákat csak betelepítéssel lehetett orvosolni, illetve a tanyasi körzetek felszámolásával. Ennek egyik leglátványosabb eleme az iskolák körzetesítése volt. Ez már 1962-től elkezdődött több, egymástól független, de céljában összefüggő részfeladattal. 1962-ben két iskolai igazgatósága is volt a falunak. E két szervezet valójában a régi 4. Sportpálya építése a központi iskolába 158
