Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balotaszállás 1952–2006 - Földes Ferenc: Balotaszállás története 1952–1990
hanem a Balota elnevezést javasolta.17 Ezzel a névvel egyetértettek, de Balotaszállásra módosítva, amely 1952. november 3-tól18 vált hivatalossá. Mind az első évben, mind pedig az elkövetkezendő tíz esztendőben a sarkalatos kérdés a pénz előteremtése volt, saját irányítás és gazdálkodás mellett.19 Mivel ritka népsűrűségű faluról volt szó, a centralizált irányítás megszervezése elengedhetetlennek tűnt.20 Ilyen módon mind a tanácsüléseken, mind pedig a V.B. (Végrehajtó Bizottság) üléseken elsődleges fontosságú kérdéssé vált az adók behajtása, illetve a szövetkezetek helyzete és az idekapcsolódó kötelező terménybeszolgáltatások irányítása.21 Sokszor került szinte lehetetlen helyzetbe a költségvetés bevételi oldala. A külterületi családok sok esetben elmaradtak az adóval. 1952-ben az első negyedéves adó községi szinten mintegy 130000 Ft volt. Ebből március közepéig csak a 15% folyt be.22 A lakosság anyagi helyzetét teljesen lerontotta a szövetkezetesítés, az állandó beszolgáltatás, a rossz minőségű termőföld. A falunak csak a nyugati és déli szélén található viszonylag jó minőségű termőföld, tekintélyes része legelő vagy homok. Ilyen módon az adók sok esetben behajthatatlanok voltak.23 A bevételek igen szűkösnek bizonyultak, így ezt szinte felemésztette a nagy területű széttagoltság. Erre példa a négy külterületi iskola (Balota, Göbölyjárás, Füzes, Alsószállás) működtetése, renoválása, az iskoláknál fenntartott pedagógus szolgálati lakások karbantartása.24 A lakosság igényeinek kielégítése is sokszor erőn felüli feladatokat rakott a községi tanács vállára. Kőépületekről a tanyavilágban nem, vagy csak alig beszélhetünk, örökös problémának számított a földműves-szövetkezet boltjának működtetése, az árukészlet silánysága vagy egész egyszerűen hiánya.25 Az ötvenes évek elejétől számtalan alkalommal alapélelmiszerek és iparcikkek hiányával lehetett számolni. A V.B. rendszeresen végzett ellenőrzést és adott utasítást a jobb működés érdekében, bár sokszor el kellett fogadni azt a tényt, hogy az épület sajnos boltnak és raktárnak is kicsi.26 Új épület építésére vagy egy másik épület ilyen célú kialakítására az ötvenes évek második feléig nem volt mód. Az ellátás javítását szolgálta például a hetivásár/hetipiac bevezetése, mely valamelyest enyhítette a lakosság ilyen jellegű igényeit.27 Azonban erre a kereskedelmi tevékenységre is rányomta bélyegét a nagy távolságokra történő szállítás. Egy alsó-balotai piacozó adott esetben negyedannyi utazással jutott el Pusztamérgesre, mint a falu belterületére. Az sem hozott megoldást, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 4. törvényerejű rendelete után a V.B. a község területén található 34 lakóházat állami tulajdonba vette.28 Emellett 200 külterületi gazdálkodó semmilyen adózási vagy termény-beszolgáltatási kötelezettségének nem tudott eleget tenni.29 A belterület rendjét a helyi tűzoltószervezet megalakításával is elősegítették - az anyagi támogatásokon kívül.30 A szervezet vezetőjének évi 800 Ft illetményt, a felszerelésekre pedig 1000 Ft-ot utalt át a községi tanács.31 E csoportnak gyakorlati haszna főleg az aratást megelőzően, illetve azt követően volt igen nagy. Ilyen jellegű feladatokra a község költségvetésében 1954-ben 3800 Ft-ot állapítottak meg.32 1954-től valamelyest javult a helyzet, már nagyobb beruházásokat is tervezett a községi tanács végrehajtó bizottsága.33 Magyarázható ez a termelőszövetkezetek egyre nagyobb tagszámával, de az egyre több kulák lakás, birtok elkobzásával is.34 1954-ben a V.B. javasolta egy kultúrház építését.35 Az épülethez az anyagot kulákok házainak lebontásából tervezték. A munkálatok 50 %-át társadalmi munkával igyekeztek megoldani.36 További eredmény a falu fejlődése szempontjából, hogy 1954153
