Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Tanyák Balotán
Fotó: Gazdag Margit tulajdona 18. Gazdag Balázs és Farkas Vilma esküvője, 19. Gyenizse István lányai gazdálkodnak, a vőfély Nagy Elek, 1931 míg fiai az első világháborús fronton vannak kilátszani a fűből, menni kellett a libák után”22. A baromfi terelgetésével kezdődött a munka, majd a nagyobb állatok és iskolás korra már a marhák őrzése is a gyermek feladatát képezte kora tavasztól késő őszig. Az utóbbi esetében nem volt egyszerű teljesíteni, hogy a máséba, a csábitó kukoricába, búzába bele ne menjen: .. ha egy kicsit elfordítottad a fejedet, már meg is indult. Apám mindig mondta, te ne akkor menj a marha után, mikor az már elindult, hanem mikor csak arra nézett, mer ha elindult, nem tudod megállítani. Futtám is annyit hiába a marhák után .. ,”23 Iskolaidőben is sokszor az állatok mellett tanult a gyermek a palatáblával, majd irkával a hóna alatt24. Hamar meg kellett tanulni, hogy mit szabad és mit nem, hogy kell az állatokkal bánni, hisz ha hibázott hamar eljárt a felnőttek keze. ,fpám oda volt a lovakkal szántani, mi az öcsémmel kihajtottuk itt hátul, ahol az az erdő van, a marhákat. Vót egy gödör, ahonnét a házat verték, oda, jó árnyékba béhuzódtunk. Öcsém tamburázgatott, jól el voltunk, hát egyszer csakjön apánk, s a marhák vígan a kukoricába. Ahogy apám meglátott, elé az ostort, s hazáig vert, még az ujjamból is csörgött a vér. Akkor nagyon meg nehezteltem apámra, hogy mér bántott annyira, most tudom, igaza volt. Egy életre megtanultam: ha valamit reád bíznak, azt rendesen meg kell csinálni. Igaza volt. ”25 A gyermekeket hamar befogták a mezei munkába is. Előbb kapálni, majd kaszálni és szántani is meg kellett tanulni. „A hogy a kapát fel bírtuk emelni, kezünkbe nyomtak egy vásottabbat, és menni kellett apám mellett.”26 A lányokat édesanyjuk - ahogy már annyira cseperedtek, nőttek -, kezdte tanítgat- ni a házimunkára. Az árvákat különösen korán rászoktatták szinte mindenre, de ha az anya beteg volt, akkor is a leánygyermekeknek kellett helytállniuk. Sokat idézett adatközlőm, Gazdag Matild (férje után Nagy Sarkadi Lászlóné) jó gazdacsaládba született. A módos Farkas családból származó édesanyját - aki még leányként súlyos tüdőbajt kapott —, összekommendálták a vagyongyarapítás reményében iránta érdeklődő Gazdag Balázzsal. Az ifjú asszonynak - bár az orvosok nem javasolták -, gyermekek iránti ragaszkodásából egy leánya és egy fia született. Apjuk nem adott sokat gyermekeire, annál jobban szeretett a fehémépek után járni. A súlyosan beteg anya nagyon hamar igyekezett mindenre megtanítani lányát; érezte, hogy nem tudja fölnevelni. ,J~Iat éves sem voltam, felállítottak a székre, és úgy dagasztottam. Mire iskolába mentem, már sütöttem. Az iglicét kiszedették a csendőrök a legelőkről, azzal tüzeltem, vasvellával hánytam be a kemencébe. Alacsony voltam, s ahogy meggyújtot120 Fotó: Gyenizse Margit tulajdona
