Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
A tetőszerkezet Vidékünkön az éghajlati viszonyok a magastetők alkalmazását teszik szükségessé. Attól függően, hogy a tetőre nehezedő nyomás hogyan oszlik meg, két különböző ácsolási eljárást alkalmaztak. A korábban kialakult, az oldalfalakat kevésbé terhelő tetőszerkezet a szelemenes tető; a később megjelenő, szarufás-széküléses tető a hosszanti falakra támaszkodik. Az első eljárásnál a tető gerincét egy, az egész épület hosszán végighúzódó, erős szelemengerenda képezi, amit a rövidebb falak felezésénél egy-egy tartóoszlop, a szelemenágas támasztja alá. Ez utóbbiak beállításáról már a falazási eljárások taglalásánál szóltunk. Településünkön kivitelezési gyakorlat alapján a szelemenágasok több fajtájával találkozhattunk. Az első és legegyszerűbb megoldás, amikor még a falazás előtt a gerincmagasságot meghatározó, elágazásban végződő, keményfa oszlopot ástak le. Egy másik megoldásban az alkalmazott ágast a már kész fal tetején egy keményfa talpba csapolva állították fel. A harmadik esetben nem egy elágazó fát alkalmaztak, hanem két, kecskelábba ollószerűen összecsapolt gerenda hosszú szárait egy, a fal tetejére helyezett, keményfa talpgerendába csapolták: ez az ollóágas. Ez esetben az olló rövidebb ágai közé helyezik a szelemengerendát. Erre függesztik egymással szemben a tulajdonképpeni horogfákat, melyeknek felső végét faszögekkel mind egymáshoz, mind a szelemenhez rögzítették; alsó végüket pedig a sárgerendához erősítették. A horogfákat a későbbi héjalás anyagától függően vízszintesen karókkal, lécekkel borították. A tetőszerkezet súlya a szelemengerendán függeszkedik, azaz függesztett tető, amelynél a horogfák alsó vége révén a falakra nehezedő nyomás az épület belseje fele hat. Balotaszálláson a szelemenes tetőszerkezet mindhárom előfordulási formája ismert és gyakori. Tapasztalataim nem támasztják teljes egészében alá Bárth Jánosnak és Juhász Antalnak a Kiskunhalas tanyavilágának kutatása során tett azon megállapításait, miszerint ezen technikát minimálisra szorította vissza a szarufás megoldás35. Amennyiben ezen eltérés okait vizsgáljuk, érdemes figyelembe venni azon tényt, hogy Balotapuszta benépesedése részben szegedi földről történt. Elképzelhető, hogy e telepesek hozták magukkal, ugyanis az ismertetett tetőszerkezet Szegeden gyakoribb, mivel a szelemenhez szükséges, nagyobb méretű faanyag a Tisza révén jobban rendelkezésre állt. 19. Cseréppel szegett nádtetejű tanya 20. Szárízikkel szegett nádtető. Alsószállás tapasztott oromfallal, Alsóbalota 105
