Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Amikor a kiscsibék keltek, nem volt szabad mosogatás után az edényeket leborogatni, nehogy a kiscsibék befulladjanak a tojásba. Ugyanezért Kiskunhalason és Kiskunmajsán is azt tartották, hogy Szent György-nap előtt nem szabad a lakásba bevinni semmiféle zöld növényt, ágat vagy virágot, mert akkor is befúlnak a kiscsirkék a tojásban. Ablakon keresztül sem volt tanácsos beszélgetni, mert akkor is hasonló jelenségtől féltek. A kikelt kiscsibéket márciusi hólével volt jó itatni először, hogy egészségesek és erősek legyenek. A kikelt tojáshéjat keresztútra öntötték, hogy úgy szaporodjanak a baromfik, mint az ízzé-porrá tört tojáshéj. A kiscsibékre, kiskacsákra nagyon kellet vigyázni, nehogy a héják vagy a szarkák elvigyék őket. Az 1846 körül írt Hasznos orvosságok kiskunhalasi szerzője leírt egy dramatikus jelenetet, aminek eljátszása az analógiás mágia segítségével megakadályozta a ragadozók rablását: Apró kácsak vagy csibék mikor ki kelnek, és azokat Szobából az udvarra ki akarod vinni, szed fel köténbe vagy kasba őket, és azokat nem arczal, de hátai fordulván úgy vid ki szobából az udvarra azon baromfit, és az udvaron tedfel a’ fejedre, azokat más szeméi hátul ismét vegye le, és úgy az udvaron lassan rakja ki őket s’ hadja ott, azt a’ kácsát, vagy csibét, se héja, se varjú, se szarka nem fogja bántani, el sem is veszi azokból. Probatum est az asszonyok által.168 Ha verte a tyúk a csirkéket, akkor bevarrták a szemét, hogy ne lássa a csirkéket. Nem látott szegény tyúk semmit sem, így elfogadta a csirkéit. Ha a tyúk nem tojás alakút tojt, hanem gömbölyűt, akkor azt kártojásnak mondták. Kidobták, visszakézből átdobták a háztető fölött a szomszédba, hogy a káruk is eltávozzon. Ha a tyúk kicsi tojást tojt, akkor is a hátuk mögé vagy a szomszédba dobták. Lidérctojásnak is mondták az apró tojást: Ki is lehet költeni, de nem tyúkkal, hanem a hónod alatt kell hordozni 21 napig. Ha kikel a kis lidérc, mindjárt szállóképes, s parancsolj neki: Kedves lidércem! Én keltettelek, az én családom vagy, én parancsolok! Parancsolj neki, s az mindent előteremt,169 Kiskunmajsán a kikelt pulykáknak borsot dugtak a szájukba, hogy erősebbek legyenek, valamint vereshagymát és szalonnát is.170 Azért, hogy a csibék és a tyúkok a háztól el ne szokjanak, a 19. századi halasi kézirat szerzője azt ajánlotta, hogy kenyeret kell rágni, úgy hogy nyálas legyen, és azon nyálas rágott kenyeret kell szájából hannyi a’ csibéknek vagy tyúkoknak négyszer vagy hatszor s ’ el nem mennek a ’ háztól, és tojnak a ‘háznál is.171 Hogy jól tojjanak a tyúkok, megtojózták őket. A gyenge baromfiakat nem volt tanácsos másoknak mutogatni, nehogy megverjék őket szemmel. Ha mégis megnézték őket, akkor rostába tették a beteg aprójószágot és a karácsonykor eltett karácsonyi morzsával megfüstölték őket, vagy rávizeltek a söprűre, és megcsapkodták vele az állatokat. Érdekes megfigyelés, hogy a halasiak szerint a patkány nem marad meg a tanyában, ha a gazdának kopasznyakú tyúkjai vannak. Az egyik idős halasi asszony mesélte, hogy a szomszédja csirkéit egy asszony átokkal megrontotta, és ő mit tanácsolt a rontás elmulasztására. A rontó 71
