Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
azt mondta: Megállj, János! Soha többet nem lesz neked csirkéd, csak négy! De a negyedik nyomorult lösz! - Azúta neköm nem kel több, csak négy, de az is nyomorult. Én mög mondom neki azt, hogy menjen el, napfölkőtte előtt, menjen el, de fordítva vegye fel a ruháját, fordítva vegye föl a papucsát. Menjen oda a kapujához, vegyen föl egy kis homokot, vigye el őhozzá, és tegyen hozzá pókhálót, 100-as szöget és iglicetüskét. Persze, őneki a malacai is ilyenök voltak. Mindönhova az istállóba helyezze el, de maga mellé is. Mondtam neki, hogy mögijed, mer mögjelenik az illető. Azt mondja: - Ide ugyan a kutyáktól nem gyün be, meg bezárom az ajtót!- Mit szól hozzá? Mögjelönt nála! Bezárt ajtón körösztü mégis bemönt! Mögjelönt. Mondtam neki, hogy készítsen oda egy cirokseprűt, aztán vágjon felé hármat, sőt, verje mög! Azt mondta: - János, kísérj ki, mert a kutyák megesznek! János azt mondta: - Ahogy begyütté, mönjé úgy ki. Jánosnak úgy kellett kitönni. Utána elültette a tyúkját, tojásra. Képzelje, mék arra, látom 17 db csirkéje van neki. Mondom, papa!- Mögcsináltam kislányom, mög, mög! 17 db lett, és nem vót nyomorult benne. De az a nő azt mondta: — János, elvötted a tudásomat! A földművelés hiedelmei A termesztett növényekre vonatkozóan ismernek a halasiak egy eredetmondát a kalász rövidségével kapcsolatban: Isten megparancsolta Káinnak, hogy csak egy barázdát húzzon, hogy milyen hosszú volt a barázda, arról nem szól a krónika. [...] Káin húzott több barázdát is, minél több teremjen. Igen ám, de addig a tövéig kalász volt a gabonaszár, most meg az Isten megharagudott Káinra, és fogta a gabonaszárat, és mindvégig, illetve csak egy jó ujjnyit hagyott rajta, a többit lehúzta. Azért ilyen rövid a gabona kalásza. Eszerint Káin volt az első paraszt.'11 Kiskunhalason a gabonafélék közül búzát és rozsot is termeltek. A búzát erős vályogtalajba vetették, a rozsot pedig homokba. Tavasszal, amikor megkezdték a szántást, az első ekemetszésből szokás volt egy marok földet hazavinni, és a szoba földjén szétszórni, hogy ne legyenek bolhák.173 Az 1890-es évekig kézzel szórták el a gabonamagvakat. Hogy ne legyen üszögös, mögszentöltették a gabonát, búzát, azt összekeverték, úgy vetették. Búzaszenteléskor szenteltették. A búzaüszögöt a gazdák racionális úton is próbálták megelőzni. Meszes vízzel locsolták a vetőmagot vagy kénköves, konyhasós vízzel. Úgy tartották, hogy üszögös lesz a búza akkor is, ha valaki kenyeret sütött a gabonavetés hetében. A halottak hetében vetett gabonáról is úgy vélekedtek, hogy üszögös lesz.174 A gabonavetés végeztével, hogy üszögös ne legyen a gabonájuk, kelet és nyugat felé szórtak néhány marékkai a kártevő madaraknak is. Ha Szent György-napra a varjú elbújhatott a rozsvetésben, jó termést vártak. 72
