Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Korai adatok
rejtőzködése iránti kíváncsiság, a jóslás funkciójának fennmaradása életben tartja a jósló szokások és hiedelmek iránti érédeklődést. Mielőtt részletesen bemutatnám a hajdan nagy határú kiskunsági város hiedelemanyagát, áttekintem a témára vonatkozó irodalmi előzményeket és az olykor értékes szórványadatokat is tartalmazó kéziratos munkákat. Ezután a népi hiedelmeket tematikusán ismertetem: A természetre vonatkozó hiedelmek után az emberi világ hiedelmei következnek. Itt kerül sor a népi gyógyításra, az emberi élet fordulóira és a termelés hiedelmei, jeles napok hiedelmei bemutatására. írásom az emberfeletti erejű személyek (boszorkány, garabonciás, tudós, hetedik gyerek, halottlátó), valamint a természetfeletti lények (kísértet, üdére, lele) hiedelemalakjainak felsorolásával zárul. Korai adatok Molnár István városi főorvos, valamint a jászkun kerületek tiszteletbeli főorvosa 1878-ban jelentette meg Kis-Kun Halas város helyrajza, természetrajzi s orvosi tekintetben című munkáját, amely sok értékes népi orvoslási és néphitadatot tartalmaz a veszett orvosok, pokolvar lekötök, kenő asszonyok, kuruzslók gyógyító eljárásairól.3 Latin nevekkel is meghatározott, értékes felsorolást tett közzé a népgyógyászatban felhasznált gyógynövényekről és a gyógyászathoz tartozó állatokról: kőrisbogáról, méhről, nadályról. Feljegyezte a növények termőhelyét és felhasználási módját is, pl.: Flores sambuci nigrae - bodzavirág. Sövényekben, partokban, kertekben sok előjön, virága kereskedésbe jővén, nagy mennyiségben szedetik; bogyóiból régente pálinkát égettek, zöld héjját apróra megvakargatva, hánytatónak használja a köznép. Herba Hyosciami nigri — beléndek. Árokpartokon, szemétdombokon jön elő; fogfájás ellen magja füstjét használva a nép azon balhitben él, hogy jüstjétől a lyukas fogból kukaczok hullanak ki, mint egyedüli okai a kínzó fájdalomnak,4 Orvosilag meghatározott néhány népi elnevezésű betegséget: süly - bujakór, pokolvar - lépfene, és ismertette a leggyakoribb betegségek, a hideglelés és a pokolvar kórokait, valamint népi és orvosi terápiáját. Megemlékezett a 19. század második felében lezajlott járványokról, az 1853-as vörheny, vagyis bíborküteg járványról, az 1855-ös kolerajárványról, az 1859-es vérhasjárványról. Szorgalmazta a városhoz közeli Halastó lecsapolását, mert ebben látta a malária fő előidézőjét. Mint városi főorvos kissé rosszallóan jegyezte meg, hogy a városban a kártékony szokások között legelső helyet foglal el a kuruzslás.5 Általában a boszorkányperek tanúvallomásai tartalmazzák a néphitre vonatkozó legrégebbi adatokat. A 18. századi halasi boszorkányperek forrásaiba enged bepillantani Nagy Szeder István 1924-ben megjelent monografikus munkája, melyben közölte a Bosér Gergelyné Csapó Katalin és a Búzás Andrásné Szabó Kata elleni tanúkihallgatási jegyzőkönyveket.6 Az egyes esetek forgatókönyve 7
