Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
volt a harmathúzási rontás. Ennek ellenszeréül a következő eljárást alkalmazta az illető: a ház asszonya napfölkelte előtt szótalanba fölásott a tanya körül, ahol talált egy csomó papsajtot, fehér mályvát, iglicze és lajtorja tüsköt gyökerestül, és ezeket egy nagy bokráncsba [bográcsba] téve vizet öntött rá annyi köcsöggel, amennyi belefért, és a szabad katlanra téve a legelőn összeszedett száraz marha ganajjal tüzelve a bokráncs alatt erősen forralva jól megfőzte, s megfőzés után a giz-gazat belőle kiszedte, s ezt a tehén állásba elásta. De ez mind szótalanba történt. A tűzön levő bokráncsba [bográcsba] forró lében az összes tejes és fejő edények megfor- raltatnak. A megromlott tejet, tejfölt az aludt szuszutykát [rossz minőségű aludt tejet] pedig napfölkelte előtt szótalanba a disznó vályúba bele öntözve egy nagy késsel végig hasogatva, a csontvágó baltával keresztül kocsul úgy összedarabolta, vágta, mint a szármás húst ahogy össze aprítjuk. Ez azt a giz-gaz léből a fölöző kanállal merigetve végig locsolta, kevés korpával behintve a disznókat odahajtva feletette. A fejős tehenek itató vályúja vizébe a giz-gaz kihűlt levéből három reggel napfölkelte előtt [a gazdasszony] egy-egy köcsöggel öntött szótalanba, amiből a szomjas tehenek lettek megitatva. így oszt kész vót a rontás megsemmisítő eljárás. És hogy a legelőjénél a harmatot ki lopta el Szent György nap éjjelén, az három napon belül kitűnt abból, hogy az egyik közeli szomszéd, aki arról volt hírős, hogy a majsai heti piaczokon mindég sok tejet, tejfölt, túrót árult és adott el, beköszönés nélkül andalogva gyütt-mönt az udvarukban, és a disznó vályút kerülgette. Azt, amelyikből a disznók az összedarabolt szurutykát megették. Ezt meglátva kirukkolt a gazdasszony hozzá barátságosan köszöntvén,- Mit keres itt szomszéd?- A fene tuggya, magam se tudom, csak gyüvök-mék, nincs neköm most mögállásom, nagyon rosszul érzöm magam.- Hát gyüjjön be ide hozzánk, úgyis régön nem vót itt. Pihenjön mög egy kicsit!- Nem mék én, elmék tovább. — Oszt a gazdasszony elkísérte a mesgyéig, nehogy a szomszéd valami rontást csináljon megint. Ez eset után megjavult a tejhozama a teheneknek. A harmat húzássali rontás ható ereje megsemmisült. A rontást elkövetőt pedig rossz érzések gyötörték, mind addig, ameddig azt a helyet be nem járta, ahol az ő rontása elleni ellenrontást alkalmazták.'™ Általánosan használják az állatok rontása ellen a következő szereket: fokhagymát százas szöggel keresztülszúrja, pókhálót teker rá és iglice tüsköt tesz hozzá, és akkor ezt beleteszi valamibe. Beleteszi, akinek meg van az állatja rontva. Kiakasztják valahova az istállóba, ahol mindörökre ott marad. A tej szaporítást egyéb mágikus úton is próbálták előidézni. A tejes köcsögöket azokkal a száraz virágokkal és füvekkel főzték ki, amelyeket az úrnapi sátrakból szedtek össze, hogy dús, fölös legyen a tej. Tej varázsló szöveget is mondogattak napfelkelte előtt, ha kevesellték a tejet: - Ide-ide sok tej! - Közben a gazdasszony a ruháját fogta, és a fejés mozdulatait utánozta. 67
