Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Ilyenkor sokan maguk is visszarontással próbálkoztak, megkéselték a tejet, késre fejtek, vagy a megrontott tejet beöntötték az égő kemencébe: Apám tudta azt csinálni, hogy bicskával megdarabolta a tejet, szótalan, napfölkőtt előtt, azt a véres tejet. Baltával is darabolták, aztán a kemencébe beöntötték a tejet, elégették, hogy a babonaság az megszűnjön. Úgy vélték, hogyha késre fejtek, vagy kemencébe öntötték a megrontott tejet, akkor a tejet ért beavatkozásokat megérezte a rontó személy, és jajveszékelve megjelent: Ha a tehén mög vót rontva, akkor mikor fejték a tejet, akkor 9 kést köllött beletenni abba a fejöedénybe élivei fölfelé, és arra fejni rá a tejet. Valamennyit ráfejtek, akkor a kemencét be kellett fűteni tüzesre. Mikor be vót fűtve tüzesre, akkor a tejet belódították a tüzes kemencébe, és ott hallotta mög az embör aztat, aki mögrontotta, annak a sírását, szenvedésit ott hallotta. Meg lehetett ismerni a hangját is. Az borzasztóan szenvedőit. Ha az az illető mondjuk akkor nem mönt el, akkor jól van, visszagyütt a tejhaszon. De ha elmönt valamit kérni ismét, mer akkor mögjelönt az illető személy, ha valamait kért, akármi csekélységet, ha kapott, akkor vissza is vitte [a tejhasznot a rontó]. Nem volt szabad neki adni. A halasi és a Halas környéki emberek jól megverték az ilyenkor érkező vendéget, hiszen arra gondoltak, hogy a rontó jelent meg, s el akarták venni a kedvét örökre a rontásoktól. A rontás megszüntetésére az egyik családnál az itatóvályúban iglicetüsköt vertek baltával, és egy nagy késsel szurkálták is. Nemsokára megjelent a rontó, és könyörgött, hogy ne bántsák: [Úgy érezte, hogy] az ő testit szurkálták. Az öreg bácsi előkapta a ló kötőfékét, oszt jól elverte a mamát, és azt mondta neki, — Hogyha még egyszer megrontod a tehenet... — Nem! — O helyrehoz mindönt! — Másnap a tehén jó tejet adott. Nem volt szabad a tejbe késsel aprítani a kenyeret, mert az érintkezési mágia szabályai szerint akkor is attól féltek, hogy véres tejet fog adni a tehén. A legnagyobb hatású tehénrontást, valójában tej haszonlopást a Szent György napi harmatszedéssel érték el. Szent György-nap éjszakáján éjfélkor kimentek a szomszédjuk legelőjére, és végighúztak rajta egy fehér lepedőt. Amikor a lepedő jól átnedvesedett, kicsavarták belőle a vizet és a saját állataikkal megitatták. Volt, aki még a karácsonyi morzsával is megfüstölte a tehenét, hogy valóban jól sikerüljön a varázslat. Ezek után az ő tehenének sok teje lett, a szomszédnál pedig megromlott a tej. Úgy tudták legjobban megelőzni vagy megakadályozni az ilyen rontásokat, hogy Szent György-nap éjjelén lesben álltak, és ha valaki megjelent a legelőjükön, azt jól elverték vagy visszafordították a rontást: Ezt a harmathúzási rontást volt, aki gyógyítani is megtanulta. Az ilyen oszt nem is őrizte a mondott éjjelen a legelője harmatját. De amint mutatkozni kezdett nála a tejváltozás, kevés és ritka lett a tej, utóbb nyúlós. A tejfölt nem adta föl, ha adta, az meg vékony volt és puttyadozott, pöfögött a fazékba. A tej megaludt része elszurugykásodott, sok savót eresztett a köcsögbe, melyben oszt megfordult ez a megaludt része fenékkel fölfelé. Az ilyet, ha túrónakfölöntötték, kicsurgás után össze nem állt, s igen ízetlenné lett. Tehát biztos 66
