Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
A szarvasmarhatartás hiedelmei A fiatal állatokat bikaborjúnak, üszőborjúnak nevezték. A hímnemű állat tinó volt két éves koráig, akkor bika lett. Ha kiherélték, akkor ökör. A későn heréket cárnak nevezték. A herélésüket nagypénteken végezték a specialisták. Nem minden herélés sikerült jól. Ha az állatnak egyik golyója megmaradt, kondor lett. Vigyáztak rá, mert gyakran akart hágni. Szintén herélési hiba okozta a komor bika létét, erről azt tartották, hogy sokat kódorog. Csírának nevezték a két neműnek született állatokat, a nőneműeket üszőnek, majd tehénnek. Gazdag Irén, akinek édesapja, Gazdag Benő is értett a heréléshez, így mesélte el a tehenek mesterséges és természetes megtermékenyítését: Vótak nyakkendős bikák, annak hívták, aki fedeztette. Kimosták fedeztetéskor. Amelyik nem akart fogni, azt elvitték ehhöl [ehhez] a nyakkendős bikához, és akkor kimosatta tiszta langyos vízzel, és úgy rakta be. Ha nem sikerült, akkor elvitték bikához megugratni, ha nem sikerült, akkor vágóhídra került. A tehenek folyatását sós kenyér vagy sós korpa etetésével próbálták előidézni. Analógiás mágiával igyekeztek befolyásolni a következő évben születendő borjak nemét a tehenek ellésekor. A gulyás piszkafával vette el a tehén pokláját (méhlepényét), ha üszőborjakat akart, ha pedig bikákat akart elletni, akkor vasvillával vette el a tehén méhlepényét. A karácsonykor érkezett vendég neméből is jósoltak a születendő borjak nemére. Ha férfi jött először a házhoz, akkor a gazda tehene bikát, ha asszony lesz az első vendég, akkor borjút ellik majd. A tehén ellése után az első tejet fröcstejnek nevezték. Emberi fogyasztásra nem volt alkalmas, míg a színe ki nem fehéredett, ezért: Megitatták a tehénnel. Utána odatessékelltük a borjút, és szopott. De az olyan sűrű maszlag tej volt. Olyan sűrű volt, mint a mártás, alig gyütt ki a tőgyiből. 18 éves korom óta fejtem. A fröcstejből nem, hanem később, egy hét múlva sütöttek ilyen kelt pitét belőle. Akkor próbálták ki, hogy na, mostmár fehér a tej, mert arról lehetett megismerni, hogy jó vagy nem használatra, hogy fehér a tej. Ha még sárga vót, akkor nem vót öhető. Máshol sem ittak az első tejből, hanem pecpitét, fröcspitét sütöttek belőle: Nem használták el. Megfejte a papa, azt akkó odaöntötte a kutyáknak, meg a disznóknak. Az első tejet nem szabad megenni, túrót csináltak belőle, vagy sütöttek pitét, azt mondták: pecpite. A teheneket is féltették a szemveréstől: Vót olyan, akinek olyan volt a természete, hogy megverte szemmel a teheneket, borjakat, aztán elsínylődött, utóbb elhullt. Mái napig is van, ha hozzánk egy bizonyos személy elgyün, akkor a tehén nem akar megállni. Annyi elég, hogy megnézi az istállóban a jószágot. Annyi elég. Ilyenkor a késnek az élin, a nagykésnek az élin körösztül fejik ki a tejet. Mögkésölik a tejet. A teheneket azzal is megronthatták, ha megdicsérték őket: Mögdícséri a jószágot, hogy nagy tőgye van. A szemverés és rontás abból derült ki, hogy a tehén fejés- kor kevés, büdös és véres tejet adott. A szomszédasszony, ha mögnézi a tehenet, ha ódámén akkor, mikor fejik, akkor vérös tejet ad a tehén. U saját maga is bevallotta, de vissza is tudta csinálni. Nem árulta el, hogy milyen babonával rontotta meg. 65
