Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Havibajos asszony nem nyúlhatott a húsokhoz, nehogy a hús megkukacosodjon. A sertések nyüvesedése ellen többféle gyógymódot is ajánlottak a halasiak. Az egyszerűbb módszer a sertések megijesztése volt. Reggel, mikor kijöttek az ólból, egy vödör vízzel nyakon öntötték őket. A másik módszer azt tanácsolta a gazdának, hogy álljon az ólajtóhoz napkelte előtt, és amikor a sertések kifelé tartanak, a nyűves sertések sörtéjéből szakítson ki egy csomót visszakézből, majd ezt rakja a gatyája korcába. Onnan nem szabad kivenni. Amikorra ez eltűnik, addigra a sertésekből is kihullanak a nyüvek.147 A 19. századi kézirat szerint pörkölt szalonnát kell ilyenkor etetni a disznókkal. A sertések párzását, búgását vagy görgetését úgy próbálták elősegíteni, hogy rozsot pörköltek, és éhomra (éhgyomorra) megetették velük napfelkelte előtt. A lovakkal kapcsolatos hiedelmek A lovak állandó evési kényszeréről szóló eredettörténetet Nagy Czirok László gyűjtötte 1955 előtt: Mikor Jézus még a Földön járt s Péterrel faluról-falura jártak, s a népet tanították, egy magános ló legelészett az út szélén. Jézus gondolta, hogy jó lenne ráülni, mert már fáradtak voltak, a falu meg - ahová igyekeztek — még messze volt. így szólt a lóhoz:- Te ló! Engedd, hogy felüljünk rád, s vigyél el bennünket a legközelebbi faluig, mert fáradtak vagyunk!- Várjatok, még jóllakom! Látjátok milyen jóízűen legelészek! - felelt a ló. Jézus erre elátkozta a lovát ekképpen:- Egyél örökké, sohase lakjál jól! Halálod óráján is, ha nem lesz más, harapj aganédba! Azóta éjjel nappal eszik a ló, sohase lakik jól. Halála óráján a maga ganéjába is beleharap. [Máskor] mikor Jézus a Földön járt, s Péterrel ballagtak az úton, egy legelésző szamarat pillantott meg az út mellett. Mivel a sok gyaloglástól fáradt volt már Jézus, így szólt a szamárhoz:- Te szamár! Igen fáradtak vagyunk, vigyél el bennünket a legközelebbi faluig! A szamár szó nélkül engedelmeskedett, s Jézust meg Pétert el is vitte a faluig, pedig az jó messzire volt. Mikor leszálltak róla, Jézus megáldotta a szamarat:- Légy áldott az állatok között, lásd el magad, s ne legyen gondod takarmányra. Azóta, ahol a ló már nem lát semmit, a szamár még megél, még meg is hízik.148 A szamarat okolták a halasiak tréfásan azért is, amiért a Tisza olyan kanyargós: Amikor még Jézus a földön járt, befogta a szamarat szántani. Úgy hajtotta, nem vezette, gyeplő nem volt. Mikor azután szántott a szamár, talált útjában többféle füvet, kórót. De ha neki valamelyik jobban ízlett, odament ahhoz, ha nem az irányba esett is. így aztán össze-vissza félre is elkalandozott, a barázda természetesen girbe-görbe lett. Azért olyan tekergős, a mi öreg Tisza folyónk.'49 63
