Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)

Az emberi világ hiedelmei

törve beleönteni az üvegbe, és abból adni, a disznóba önteni egy kis üveggel, avval a sósborszeszes üveggel minden beteg disznónak egyet! Macska Róza halála után a nehezen gyógyuló megrontott betegek távolabbi gyógyítókat is felkerestek, elmentek a sándorfalvi emberhez, a monostori tanító­hoz, a csépai emberhez. A sándorfalvi ember különleges, távolbalátó képességéről mesélte egy majsai születésű férfi: Mikor odaértem, megmondta, hogy maga nem Majsán lakik, hanem északnak 3 km-re. A háza 8 m hosszú, 40 cm-rel keskenyebb, 4 helyiségből áll. Egy félig nyitott, egyen az ablakok ki vannak jelölve, az ajtófélfa benne van, de ajtó nincs rajta. A szanki határ irányában 490 m-re van az ellensége, Kálmán a neve. Hát, kénytelen voltam elhinni. Kálmán a rokonom, második uno­katestvérem. Elcsaptak minden ideget, mintha ujjonnan születtem volna. 44 éves koromban, 1965-ben. A csépai emberről így emlékeztek: Hát, ugye vak ember vót. Csak az Isten adhatta neki a tudományát. Sokan jártak hozzá. Valakinek fájt a lába, feje fájt vagy a dereka, a csépai emberhez menjen! Ezt úgy mondták, egyik a másikának ajánlták, hogy próbáld meg, hátha az jó lesz. Gyakori betegségek és gyógymódjaik Kelés. A gennyes sebeket a halasiak fekélynek, pokolvarnak, pokolkeletnek, gilvának, kelésnek, furunkulusnak nevezték. Rontás volt az oka legtöbbször, de tyúkfürdésbt vagy lóheverésbe lépéstől is kaphatták, vagyis ha olyan helyre léptek, ahol a tyúkok a homokban fürödtek, vagy ahol a ló hempergett. A seb legegyszerűbb érlelési módja az volt, ha paradicsom, sülthagyma, nyúlháj, tökbél, avas szalonna közül valamelyiket rákötöttek, vagy készítettek csecsko­vászt. szappant kapartak, és nyállal vagy tejjel, valamint rozsliszttel összegyúrták. Körömvirágot, kenyérbélrózsa főzetével való lemosást is ajánlottak rá. Vagy far­kasalmát főztek fehér borban, s a levével a sebet mosogatták. Az útifű is tisztítja a sebet, és csökkenti a fájdalmat. A 19. századi orvosi kézirat szerzője különböző flastromokat ajánl viaszból, fagy- gyúból, mézből, stb. Az első szerint írás vajat és szappant össze kell gyúrni, majd mézet, sárga viaszt, kámfort, vöröshagymát, Jáolajat belekeverni, és sűrűre főzni. A második kéziratos recept fehér szurok, méz szurok, sárga viasz és vaj keverékét ajánlja. A harmadik szerint diónyi timsót kell rozspálinkába szórni, és a sebet ezzel, valamint farkasalma főzetével borogatni. A negyedik recept tót szurkot, sárga viaszt, bárány vagy juhfaggyút javasol összeolvasztani és ebből a sebre /7ostromot készíteni. Ajánlotta még a szerző a kenderáztató megbiidösödött helyén való fürdést is. Szent János füvével, pokolfűvel, fenefűvel is gyógyították. Ha a seb csontig kilyukasztotta már a húst, akkor a fenefű begyógyította. Legjobb összehúzónak a kőrisfa lehúzott nedves héját tartották. A sebet más emberre is el lehetett küldeni, azaz tovább hárítani: ha valami sebje vót, akkor egy fehér zsebkendővel lepucolta a seböt, azt elhajigált ott a keresztútnál 44

Next

/
Thumbnails
Contents