Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
egynéhány zsebkendőt, hogy aki fölveszi, arra ragadjon. Mink is láttunk a kereszt- útnál ilyet, el voltak a szép zsebkendők hajigálva. Mást is eldobhattak, pénzt is, még karórát is. Ha ott van a keresztút közepin, akkor azt nem szabad fölvenni. A sárgaságos beteget sárgarépából faragott pohárban elhelyezett aranygyűrűről itatták, és azt javasolták neki, hogy csalánra vizeljen. A 19. századi kéziratos recept ajánlása: lúdganajt rongyba kötni, vízbe áztatni, a vizet a beteggel megitatni. Feketesárgaságra három élő tetűt kellett megenni aszaltmeggybe vagy aszaltszilvába csomagolva. A fülfájásra fülrózsa levét csöppentették a beteg fülébe, vagy régebben - a már említett - rókacsököt (róka nemi szerve) érintettek a fülükhöz. A pokolvar akkor tűnt fel, amikor a marhák között lépfenejárvány volt, de az alföldi mocsaras vidékeken magától is kialakult. Vagy a fejen keletkeztek vizenyős kiütések, vagy a végtagokon. Kerekítéssel gyógyították a pokolvart a pokolvar lekötő vagy lehúzó asszonyok. Molnár István a múlt század derekán így írt erről: A lehúzó asszony jobb kezének mutató és középujját puskaporral és fokhagymával vegyített írba [kenőcs] mártván, a dagot [a gennyes sebfelszín] ujjával háromszor körülkeríti. Negyedszer a dagtól kezdve a húzásokat lefelé bizonyos irányban folytatja, míglen a test bizonyos részén — többnyire az alkaron és alszáron — ujjával megállapodik, s azon részt kendővel leköti, mire a lekötött részen lob fejlődik ki, s savóval telt hólyagok emelkednek,84 Fekélyre vadnyúlhájat kötöttek, szappanos kovászt, avas szalonnát raktak, vagy pokolfű levével, tengerihagyma levével mosogatták. Kerekítéssel és a betegség másra hárításával gyógyította a babonafészek nevű betegséget Macska Károly orvosember, tudós gyógyító a 20. század első felében. Kenéssel, masszírozással gyógyították a méhbajos asszonyokat a kenőasszonyok. A 19. században a köszvény volt az egyik leggyakoribb betegség. A halasi kézirat hat receptje is erre ajánl gyógyszereket. Az első szerint hangyák főzetében kellett a köszvényesnek megfürödnie. A második recept szerint gilisztákat tettek savanyúvizes palackba, majd ezt kenyértésztába dugták és megsütötték. A kösz- vényes beteget a gilisztákból kisült zsírral kenegették. Ebben a receptben a szerző nyers marhahúst is ajánl, vagyis azt javasolja, hogy a beteg marhavágáskor tegye a kezét a marha meleg gyomrába. A harmadik receptben szeszes bedörzsölőszer szerepel: keverjenek össze pálinkát terpentinszesszel, kámforral. Hasonlót javasol a negyedik recept: kámfor és borszesz keverékét ajánlja borogatószernek. Az ötödik recept patikában kapható guajak gyantát javasol rumban felolvasztva. A hatodik recept igen különös: Vadmacskát kell megsütni, s annak zsírjával a köszvényes tagokat kenegetni. Ijedtségre a beteggel három korty hideg vizet itattak, vagy a beteg feje fölött lévő vizes tányérba forró ólmot öntöttek. Az ólom formájából találgatták, hogy mitől ijedt meg a beteg. Szívbajosoknak az ételébe eleven pucok vérét keverték f 45
