Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
Hectikára [sorvadás] egy kávéskanál kutyazsírt; kólikára friss lóganaj levének borba vagy pálinkába töltését; véres vizeletre aludt tej vagy szalonna evését; sebre bárány- vagy juhfaggyút ajánlott a 19. századi irat. Tetvességre nyíves kutya szőréből sodrott kötelet kellett a beteg derekára kötni; mételyre méheket kellett porrá törni és sóval összekeverni; gyomorgörcsre kamillateában áztatott galambszart tenni és meginni, sárgaságra lúd ganajt vízbe áztatni és a levét megitatni. Marhadög megelőzésére azt tanácsolta a kézirat szerzője, hogy a tavaszi kihajtás előtt minden marhának a torkába egy kalamázba (kulimájsz, kenőcsféleség) mártott beringet nyomjanak. Teknősbéka páncélját ajánlotta a szerző porrá törni, porcukorral összekeverni és a borjú hályogos szemébe fújni. Az emberi világ hiedelmei Az ember bibliai teremtését 2003 őszén így mondta el a 80 éves Hút József Balotaszálláson: Az Isten sárból csinált emberformát, aztán elgondolkozott rajta, hogy nagyon magányban van az ember, csinál neki párját. Azt is sárból gyúrta. Akkor állítólag már kerítés is volt, nekitámasztotta, hogy száradjanak. De csak elcsudálkozott rajta, hogy nagyon egyformák, valami különbséget kéne tönni, oszt az egyiknek a lába közé odanyúlt, kivett egy sárcsomót, és a másikhó odacsapta: Na, te löszöl az Adám, te mög az Éva, és akkor lelket lehelt bele. így keletkezett az élet. A kiskunhalasiak úgy tartották, hogy először a jobb lábukat kell felöltöztetni és a jobb lábukkal kell elindulni, hogy szerencsések legyenek. Bal lábbal a rontok indultak el. Sok mágikus eljárást kellett visszakézből, bal kézzel végezni. Az apró tojást, a kártojást visszakézből kellett a szomszéd háza felé áthajítani. A gennyes sebek almával, zsebkendővel, pénzzel való meghúzogatása vagy kerekítése után ezeket a tárgyakat visszakézből kellett elhajítani a keresztútnál, s nem volt szabad utánuk nézni. Azért, hogy aki felveszi, arra ragadjon a betegség. A negyedik ujjúkat neveletlen ujjnak, gyógyító ujjnak is nevezik. Ezzel végezték a gyógyító huzogatásokat és a gyógyító mosdatást szemmelverés gyógyításakor. Vigyázniuk kellett, nehogy a hajukat elvigye a szél, mert akkor fejfájósak lettek volna. A hajszál más kezébe sem kerülhetett, mert lehetett vele rontani. Ha pl. valaki megszerezte ellensége haját és egy temetésen belecsempészte a koporsóba, akkor a haj tulajdonosának kihullhatott a haja. A szemmelverés egyik gyógyítási módja az volt, hogy megfüstölték a beteget annak a hajával, aki megverte szemmel. Szerelmi varázsszer is volt a haj: a meghódítani kívánt legény vagy leány hajából egy szálat tűre csavartak és a ruhájuk hajtókájába tűzték, így hamarosan magukhoz hajlították érzelmileg a haj tulajdonosát.76 Az emberi váladékok közül a nyálat többféleképpen is használták. Torokfájás esetén éhnyállal (reggeli étkezés előtti első nyál) kenték meg és masszírozták meg 34
